A jelenet, amit ígértem

Épp a tanárra vártunk, amikor látomásom volt. Egy régi tárgy volt benne  ami magához vonzotta a vérfarkasokat és akkor éppen egy alfát. A teremben volt egy fiú akinél ez a tárgy volt és megölte őt az alfa. Körbenéztem a teremben és a fiút kerestem, majd meg is láttam egy pad tetején ülve. Éppen a szimbólumokat nézték a barátaival, mire én kikaptam a kezébő, majd elfordulva az ablakhoz siettem és kinyitotam. Gyorsan kimásztam és az erdő felé futottam, hogy az alfát ne lássák meg  mikor utolér. Épp hogy beértem az erdőbe , amikor lábdobogásokat hallottam a bal oldalamról. Megálltam, majd  kíváncsian figyeltem minden kis neszre. Majd a hátam mögött levél sercegést hallottam és mire megfordultam egy igencsak jóképű pasival találtam szembe magamat. Kávébarna tekintetévelidegesen mért végig, gondolom a tárgyat keresve. Izmos mellkasa pedig ccsak úgy vonzotta zöld íriszeimet.

-Ki vagy te? Hogy került hozzád a medál?-kérdezte idegesen, mire egy félmosolyt villantottam neki.

-Tudod furcsállom, hogy nem az alfa jött, mert biztos vagyok benne, hogy őt láttam a látomásomban.-szólaltam meg incseledve a nem létező türelmével játszva.

-Ki vagy te?-ismételte meg előbbi kérdését, mire elgondolkodtam.

-Az eredetemet én sem ismerem. , szóval mondjuk úgy, hogy sok faj keveréke. Még mielőtt tervelnétek ellenem valamit csak úgy szólok, hogy halhatatlan vagyok. Úgy konkrétan semmi sem tud megölni. Amúgy a nevem, Sarah. Téged, hogy hívnak szépfiú?-kérdeztem érdeklődve, mire egy zavart tekintettel találtam szemben magam. Megrázta fejét s szép fürtjei össze-vissza szálltak erre a mozdulatára, nekem pedig...khmm... fura gondolatok férkőztek a fejembe. Én is megráztam a fejem, majd újra  rá emeltem a tekintetem.

-Zayn. Zayn vagyok és vérfarkas. Miért van nálad a medál?-tette fel újból kérdését már halkabban.

-A látomásomban volt ey fiú akinél volt ez a medál, és akit megölt egy alfa így hát elvettem tőle a medált és befutottam az erdőbe, mert úgy gondolom, hogy az alfa a medált akarta. Te pedig követtél.-magyaráztam, majd értetlenül tekintett rám.

-Én nem követellek. Itt vagyok beosztva a terület védésre.-elkerekedtek a szemeim és leesett, hogy ezt most nagyon elrontottam. Elkezdtem rohanni a termünk felé. Azt hiszem az alfának nem csak a medál kellett, hanem a fiú is.

Elkéstem

Az iskolát körbevették a rendőr autók és a sheriff kocsija is a helyszínen volt. Körülöttük pedig a diákok figyeltek minden apró mozzanatra, hogy megtudhassanak bármit is a történtekről. Hirtelen egy hullaszállító kocsi kanyarodott be a suli elé és ezzel egy időben az épületből is kilépett két férfi akik egy zsákot vittek. A fiút. Voltak akik felsikítottak, elsápadtak vagy a kezüket a szájuk elé rakva  figyelték ahogy berakják a kocsiba és elviszik a hullazsákot. Ekkor az egyik rendőrautó mellett észre vettem két szülőt akik egymást ölelték, miközben a nő zokogott. Biztos a fiú szülei voltak. Miattam sírnak, mert nem voltam képes felfogni, hogy egy hülye medál miatt nem fognak megölni egy fiút, hogy annak oka is volt. Viszont az ok akkor mi volt? Gyilkos volt? Ellenség?  Odamentem a feltételezett szülőkhöz, hogy informálódjak egy kicsit az elmúlt napjairól.

-Elnézést. Jól gondolom, hogy önök a fiú szülei?-kérdeztem tőlük, mire a nő letörölte könnyeit és bólintott.

-Őszinte részvétem! Nem akarom felzaklatni önöket, de lenne egy kérdésem az elmúlt hetek eseményeivel kapcsolatban.-rájuk néztem és a két bólintás után folytattam monológomat- Szóval arra lennék kíváncsi, hogy nem változott e meg a fiuk viselkedése egyik napról a másikra? Vagy valami egyéb fura dolog történt e vele, velük?

-Három hónapja, hogy péntek esténként eltűnik és másnap reggel szakadt ruhával, véresen vagy piros festékesen jön haza - áhh... szóval vérfarkas - azt gondoltuk, hogy biztos egy barátjával festeget, de egy idő után már rájöttünk arra is, hogy attól még nem lenne szakadt a ruhája. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle! Mármint, ha egyáltalán van köze ehhez a dolognak. Viszont te ki vagy?-kérdezte a választ követően.

-Egy órára jártunk. Köszönöm a segítséget!-mondtam majd elrohantam az erdő felé. Mikor az erdőhöz értem megtorpantam, mivel úgy éreztem mintha valaki követne. Nem láttam senkit így tovább sétáltam az erdőbe.