2015. november 26., csütörtök

6. fejezet

Amikor odaértünk a deszka pályára átjárt az a bizonyos "uhhdejóleszezanéhányóra" érzés és én mosolyogva gurultam tovább Annával. Amikor megláttuk a fiúkat mindketten lefagyva meredtünk pasijelöltjeinkre. A valóság az, hogy Dávid egy egyszerű fehér póló és fekete nadrág szettet viselt, de nekem még így is eszméletlen helyesnek bizonyult. Anna sem érezhetett másképp, mivel szinte már a nyála is csorgott... Na, jó ez így lehet, hogy vicces, de ha ilyenkor belegondolsz, hogy neked milyen fejed lehetett, na akkor már inkább fintorogva meredsz magad elé. Viszont visszatérve meglöktem gyorsan Annát is és integettem egyet a fiúk felé így ők is ide jöttek.
-Hello lányok. - köszöntöttek minket a fiúk. Én pedig felnevettem. Hogy miért? Egy normális tininek egyből eszébe jutna erről a "Hello lányok" című zene. Persze Anna is egy mosollyal jelezte, hogy leesett a fiúk persze értetlenül néztek, majd legyintettem egyet és egy gyors beszélgetés után elindultunk gördeszkázni meg BMX-ni. Nagyon jól esett, hogy végre megint kijöhettem vele egy pályára. A nyár miatt inkább bent maradtam, mivel nehezen viselem a meleg és fulladt levegőt. Imádtam, ahogy a szél belekap a hajamba összekócolva azt. Lehet, hogy ez elég furán hangzott a számból (vagy inkább gondolatomból?), de ez az igazság. Az ilyen pillanataimban költő módra váltok és képes lennék egy verset is összehozni. Na, de visszatérve a valóságba. A  nap lement és én is elköszöntem a többiektől majd megindultam hazafelé. Anna úgy döntött, hogy marad még egy kicsit, Eric pedig hősiesen felajánlotta, hogy hazakíséri. Így nyugodt szívvel mentem haza. Otthon, anya a szobájából kiszűrődő fény szerint még ébren volt így bekukkantottam hozzá. Viszont anya az ágyon feküdve a könyvel a kezében aludt. Jaj, hogy egyem meg, de aranyos volt! Kivettem a könyvet a kezéből, majd beleraktam a könyvjelzőt és betakartam anyát a lepedővel. Miután minden teendőt megcsináltam a pihe-puha ágyamba dőlve egy nagyot szippantottam a takaróm illatából. Hülye szokás, de nem bírom ki, hogy ne szagoljak bele. Nem sokkal később sikerült normálisan elhelyezkednem az ágyban, majd később álomba szenderülnöm.

*Álom*

Újra itt, a tengerpartnál. A napokban már teljesen normálisnak veszem, hogy álmomban az anyámmal társalgok és varázslattal teli dolgokról beszélgetünk, ami valljuk be nem éppen hétköznapi. Persze ezt én szeretem. Szeretem ha valami nem emberi vagy éppen csak borzasztó izgalmas, mert enélkül nem érzem magam jól. Mintha az izgalom a részem lenne és ez persze eléggé izgalmassá teszi az életed, de egyben unalmassá is. 
 Hirtelen anya kezét éreztem meg a vállamon és oldalra fordítva a fejem szép kék szemével és az enyémhez hasonló arcával találtam magam szembe. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára majd a fejemet a vállára téve éveztem, ahogy eláraszt a melegség a jelenlététől.
- Már megint elgondolkoztál. Már másodjára.- nézett rám kíváncsi tekintettel, mire én csak megrántottam a vállam.
- Azért, mert végre van min gondolkodnom. - mondtam mosolyogva, anya pedig egy kuncogással reagálta le válaszom.
- Mit szeretnél? Mit csináljunk most? - nézett rám kérdőn én pedig csillogó szemmel néztem rá.
- Tűz, a tüzet szeretném megpróbálni! - néztem rá izgatottan, mire sóhajtott egyet és mosolyogva bólintott. Felálltunk, majd elindultunk egy olyan részhez, ahol lehet gyújtogatni, de az erdő nem fog fellángolni. Habár ez egy álom még is rossz lenne. Egy kis séta után megérkeztünk. Tökéletes. Néhány fatönk és körülötte szinte semmi sincsen, csak jóval messzebb volt látható az erdő és egy kis faház.
- Na szerintem ez pont jó lesz! - mondta anya, majd leült törökülésbe a földre.
- Ahan... - bólintottam majd a tönkökre néztem.
-Szerinted, hogy kezdjem el? - néztem anyára ő pedig gondolkodóba esett. Addig én is megdolgoztattam az agykerekeim, hogy addig se csak ott álljak és bámuljak előre, hanem hasznosítsam is magam. Hirtelen felkapta a fejét és rám nézett.
- Próbáld meg úgy, mint ahogy a víznél tanítottam, csak most ne a víz kék cseppjére, hanem a tűz piros lángjaira gondolj. - magyarázta büszkeséggel a hangjában én pedig az elméletét követve erősen koncentráltam, hogy sikerüljön. Nem megy. Ohh.. hát persze! Első lecke: Csak természetesen, ne erőlködj vagy idegeskedj! Vedd úgy mintha már simán menne, mintha már a könyöködön jönne ki, csak úgy simán! Újra megpróbáltam és odafigyeltem, hogy úgy csináljam ahogy azt még akkor mondta, és belegondolva elég viccesen hangzik ez az egész, de bevált. Éreztem ahogy a meleg végigfut a testem összes porcikáján és jólesően kirázott a hideg is tőle. Hirtelen egy forró valamit éreztem meg a két kezem felett, így kinyitva a szemem oda pillantottam. Két kis apró lánggolyó lebegett a kezemnél és a büszkeség átvette a méltó helyét egoista személyiségemben. Megbabonázva meredtem a jobb kezemben lévő gömbre, ami megállíthatatlanul égett. Megállt körülöttem minden és éreztem, hogy ez nem egy olyan dolog lesz, amit csak úgy néha-néha újraveszek, hogy ne felejtsem el. Nem. Ez egy olyan dolog lesz, ami olyan melegséget hoz, mint anya az álmaimban. Persze a víznél sem éreztem kevésbé így, de ez teljesen más volt. Mondjuk ez természetes, hisz a tűz - víz mindig is ellentétként van említve. Én mégis mindkettőt ugyanolyan közel érzem magamhoz. Nem két ellentétnek érzem őket, hanem az életem két részének. Mint anya és apa, tűz és víz, gazdagság és szegénység. Boldog voltam. Megismertem, azt ami tökéletessé tette az életemet, ami nem hagyná, hogy bármikor is unatkozni merjek és ezek olyan okok amitől mérhetetlen boldogság öntött el. Hirtelen úgy éreztem, hogy muszáj megölelnem anyát. Eltüntetve a két lángcsomót a kezemből boldogsággal telve szaladtam anya ölébe majd szorosan átkaroltam, miközben folyamatosan csak nevetett. Én pedig perceken át szorosan ölelve ültem az ölében és azt kívántam bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat, de ekkor minden kezdett halkulni és egyre homályosabb lett minden és egy gyors puszi után minden elsötétült és elhagytam az álmom...

*Reggel*

Az ébresztőm kellemes dallamára ébredtem, majd lassan nyitottam ki a szemeimet és a telefonom órájára pillantottam.
06:05

Basszus. Csak másodjára ébredtem fel? A hirtelen ért megáldott engem egy kis adrenalin lökettel így, mint az ágyú úgy lőttem ki magam az ágyból majd megindultam zuhanyozni. Fürdés közben eszembe jutott az álmom és hirtelen úgy éreztem, hogy bárcsak igaz lenne. Lehet, hogy egy egész életet éltem le hamis hitben lehet, hogy a szüleimet megutálom, de legalább beinthetek ennek az unalmas világnak mielőtt elmegyek egy olyan világba, ahol az izgalom napi szinten garantált. Mi kell még? Szerelem. Persze, de a sors úgy is elintézi helyettem szóval azért nem kéne aggódni. Megkapnám az igazi anyámat az apámat pedig megkeresném. Közben pedig persze bujkálnom kéne, de ez eltörpül a sok pozitív indok mellett. Gyorsan kiszálltam a zuhanykabinból, majd megtörölköztem és a gardróbom felé vettem az irányt. Galaxy-s kedvemben voltam így kiválogattam az ahhoz illő darabokat.