-Szia, kicsim!-köszöntünk el egymástól majd felébredtem
Mikor felültem egyből megindultam készülődni a suliba és közben egyfolytában az álmomon járt az eszem. Vajon ez tényleg nem is egy álom? Lehet, hogy tényleg kerülnöm kéne a vizet? Lehet, hogy az anyám már gyerekorom óta hazudik nekem? Gondolataimból feleszmélve már a tükör előtt állva mostam a fogam és az órámra nézve elég gyors voltam. Újra a gondolataimba mélyedtem és az első aki eszembe jutott az Dávid volt. Ohh.. az a helyes mosolya... Ettől a ponttól kezdve úgy mosolyogtam, mint egy idióta. Így indultam el a szekrényemhez, hogy kiválasszam a ruhákat. Végül egy kék bő póló, egy rövid fekete nadrág mellett döntöttem és felkaptam a táskám. Leszaladtam a lépcsőn és a szendvicseimet elpakolva, belebújtam a tornacipőmbe.
Útközben a kedvenc zenéimet hallgatva élveztem a friss nyári szelet. Olyan jó érzés amikor kicsit felkapja a hajamat a szél a forró nyári reggelen. Viszont ezt az idilli pillanatot megzavarva Annát hallottam meg, ahogy a nevemen szólongat.
-Saraaah!!-kiabálta utánam majd mikor hátrafordultam, meg könnyebbülten sóhajtott fel és rám mosoéygott.
-Hello, Anna! -köszöntem neki mosolyogva.
-Szia, Sarah.. -nem is tudtam, hogy erre laksz. -mondta mosolyogva majd, újra szólásra nyitotta a száját.
-Viszont ez most mindegy, mert óriási hírem van! -jelentette ki hatalmas vigyorral az arcán.
-Na, lökjed ... -néztem rá, biztatva.
-Tegnap ugye írtam, hogy Erickkel beszélgettem -bólintottam- Na és nagyon-nagyon sokáig beszélgettünk szinte egész éjszaka csak éjfélkor kijelentette, hogy " Most már aludnod kéne! " persze ellenkezni kezdtem, de aztán bevillant egy ötlet, hogy mi lenne, ha-a-a-a.. -nyújtotta el a szót- videó hívást indítanék és megkérném, hogy énekeljen nekem, persze ez ötletnek jó volt csa-ak hát nem mertem megkérni. -mondta majd elszomorodva rám nézett.
-Semmi baj nem ez lesz az utolsó este amikor beszélgettek, de ha akarod akkor majd én meg kérem rá, hogy ma este énekeljen neked - nevettem el magam a gondolaton mire ő is kuncogni kezdett... a valamin.
-Az, de ciki lenne! -mondta nevetve és kicsit belehúztunk a tempónkba.
-Na és te? A te hercegeddel mi van?- kérdezte kiváncsisággal a szemében. Mire én csak simán megvontam a vállam.
-Semmi. Viszont engem nem zavar, hogy már az első napom nem jelölt be meg ilyesmik, végül is még nem is tudja a teljes nevemet, mert ugye ő felsőbb éves.- közöltem és ő is megvonta a vállát. Amolyan "hát jó" válaszképpen. Amikor felnéztem megláttam a sulit, úgy hogy gyorsan odafutottunk.
Szétnézve már is lehetett látni a diákok csoportjait a falnál két csoport volt a "menők" és a "távolról figyelek és irigykedem" aztán volt ott nem messze tőlük egy nagy tölgyfa a körül álltak a "plázacicák", ha ki akarom jobban fejteni akkor ők lennének a "nyomulok a menőkre, mert az feltűnő". Na, igen ők azok akiket rühellek. Viszont még nem fejeztem be, mert a bejárat mellett voltak az úgymond "népszerűtlenek", ők azok akiket nem ítélek el, de még is inkább kerülök. Majd a pad felé néztem és örömmel vettem tudomásul, hogy üres így gyorsan odafutottam magammal húzva Annát is. Persze ő értetlen tekintettel meredt rám majd csak simán helyet foglalt mellettem és fürkészni kezdte ő is a csoportokat. Hirtelen egy egész csoport rám nézett. Na meg Annára. Kikerekedett a szemem amikor megláttam, hogy egy ember kiválik közülük és felém indul. Viszont csak ezután láttam meg, hogy az a személy nem más, mint Dávid. Döbbenten néztem hol a fütyülő társaságra és hol a lehajtott fejjel nevető Dávidra. Majd hirtelen felnézett és egy isteni mosollyal rám nézett.
- Velem jönnél? - kérdezte a kezét nyújtva én pedig félve Annára néztem aki csak mosolyogva bólintott biztatásképp. Ennek ellenére is félve fogtam meg a kezét Dávidnak aki hatalmas vigyorral húzott el egészen addig a nagy csoportig. Akik már szakadtak a nevetéstől aminek köszönhetően még jobban félni kezdtem.
-Nem harapnak. Viszont én lehet, hogy harapok... -suttogta a fülembe mire megint döbbenten néztem rá.
-Ugye ezt most csak viccnek szántad! - néztem rá elképedve, mire elröhögte magát.
-Persze, Sarah.. -megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de amikor odaértünk minden tekintet rám és Dávidra szegeződött így egy kicsit ideges lettem így a zsebemből elővéve egy rágót, rágózni kezdtem. Lenyugtat. Körbenézve megláttam Ericket is.
- Cső Erick - hajoltam kicsit előrébb, hogy jobban lássam az arcát. Kijelentésemre mindenki Erickre nézett.
-Cső, Sarah.. Ugye? -nézett bizonytalanul rám, én pedig bólintottam. A többiek újra Dávidra néztek.
-Na, most már tényleg bemutathatnál minket a barátnődnek! -mondta az egyik fiú Dávidnak aki sóhajtva rám nézett.
-Sarah ő itt mindenki, mindenki ő itt Sarah és mielőtt valaki ráhajtana előre közlöm, hogy NEM. -öhmm... fura egy bemutatkozás.
-Öhm.. oké... Rám hajtani? - fordultam felé kérdőn, mire néhányan fütyülgetni kezdtek.
-Ezt muszáj volt előttem kijelenteni? - súgtam oda Dávidnak.
-Hidd el jobban jártál...-mondta a szemembe nézve, ó el is felejtettem, hogy milyen széép szemee van.... hmm
-Khmm.... és amúgy hogy vagytok? -kérdeztem, hogy megtörjem ezt a kínos csendet.És ennyi kellett mindenki mondani kezdte a saját mondanivalóját. Ez arról árulkodik, hogy mindenki egy nagy egomániás itt, khm... rokonlelkekre találtam. Mosolyogva néztem ahogy végre mindenki megint csevegni kezd én pedig épp meglógni készültem. Viszont a csengő éles hangja jelezte nekem, hogy most már inkább haladni kéne Annához és a táskához.Amikor odaértem Anna kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Majd következő szünetben elmesélem és amúgy ott volt Erick is szóval legközelebb te is jössz velem-kacsintottam barátnőmre a kuncogva indult el a termünk felé.
A folyosóra belépve a nagy kavalkád fogadott minket mindenki indult a saját terme felé a saját órájára. Nekünk az első óra német és angol volt ami azt jelentette, hogy az osztály két részre tagolódik. Én és Anna angolosok vagyunk így szerencsére együtt leszünk. Beérve az angol terembe (mert ugye külön van angol és német terem) rájöttünk, hogy elég sokan leszünk itt, viszont ez várható volt. Gyorsan leültünk a hátsó sorba és lepakoltunk az asztalunkra. Épp, hogy készen lettünk a angol tanár úr ballagott be a terembe teljesen lazán. Ez jó jel, mert akkor tuti, hogy nem az a "Leharapom a fejed, ha nem figyelsz az órámon" tanár ez se...
....
A nap további része elég unalmasan telt el. Második óránk Föci volt aztán Matek, Angol, Töri, Angol és végül osztályfőnöki. Mit csináltunk osztályfőnökin? Semmit, mert a tanár úrnak némi adminisztrációs elmaradása volt és mi addig szabadon csinálhattuk azt amit akartunk. Én persze csak ültem Anna mellett miközben ő rajzolt én meg zenét hallgattam. Nagyot sóhajtva hallgattam a csengő éles hangját, amíg Annára vártam. A többiek se tétováztak szélsebesen rontottak ki a teremből. Szimonetta még neki is ment az ajtónak, de inkább hagyjuk.
-Mehetünk! -szólt rám Anna készen állva az indulásra. Nem haboztam egyből megindultam kifelé majd felé fordultam.
-Nincs kedved esetleg, hogy együtt menjünk megint hazafelé? - kérdezte Annától aki gondolkozni kezdett majd rábólintottam. Így hát elindultunk hazafelé.
....
Útközben nagyon nem történt semmi különös csak megvitattuk a kedvenc zenéket, hogy például az állítólagos videós vajon mikor rakja fel a következő játék menetét meg még más egyéb dolgot.
-Na, akkor szia- ölelt meg Anna búcsúképpen és hát én is visszaöleltem.
-Szia...-köszöntem el én is majd egy nagy sóhajjal megindultam hazafelé egy unalmas délután megéléséhez.
...
-Végre..-motyogtam az orrom alatt amikor benyitottam a házba. Levettem a cipőmet majd felrohantam a szobámba. Amikor beléptem az ajtón gyorsan ledobtam a táskámat és kivettem a házi feladatot . Na, igen. Már az első tanítási napon a házimat kell írnom délután. Miután sikeresen előkotortam a töri és föci házit, a telefonomon is bekapcsoltam a zenét. Hát kb. ezzel töltöttem el a következő fél órámat. Nagyot sóhajtottam mikor készen lettem a leckékkel majd meg ropogtattam a hátam nyújtózkodás közben. Hát, igen, ez a sok görnyedés ára. Miután bepakoltam holnapra rájöttem, hogy nagyon éhes lettem. Viszont amikor lementem a konyhába anya szobájában csak a sötétséget lehetett látni. Meglepődtem, hogy anya nincs itthon, mert általában itt szokott már olvasni az ágyában. Miután felkapcsoltam a villanyt egy papírfecnit láttam meg az asztalon.
Elmentem a munkatársaimmal egy kicsit kikapcsolódni. A hűtőben van egy kis meglepetés süti. Csak, hogy valaminek te is örülhess a "sok" leckéd után.
Anya
A hírtől erőre kapva siettem a hűtőhöz és mint valami kiéheztetett medve tártam ki a frigónkat. Amikor megláttam a kedvenc sütimet csillogó szemekkel emeltem ki a tányért. Anya egyik specialitása a habos süti ami egy kis kocka, rajta habbal és reszelt éjt csokival, az alja olyan mint a csokis torta csak minibe. A kedvenc sütim! Miután felfaltam mind a négyet felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam, átöltöztem és fogat mostam. Ezek után hulla fáradtam dőltem bele az én pihe puha ágyikómba. Megfelejtkezve arról, hogy mi vár rám.
*Álom*
Újra a tengerparton. Meg tudnám szokni, hogy minden éjjel ilyeneket álmodjak vagy valami ilyesmi, mert ha az igazi anyám tényleg egy varázsló és már tényleg úton van felém akkor ez nem egy olyan tipikus álom, hanem egy olyan amibe az anyám ereje segítségével kapcsolatba akar velem lépni. Erről jut eszembe, hogy ha én eddig még csak vízzel varázsoltam, de anyám már az egyéb tárgyakat is tudja, plusz velem tud beszélni az álmomban akkor boszorkány is egyben? Vagy ahogy nevezik....
-Min gondolkozol ennyire, hogy még csak észre sem vetted, hogy itt vagyok?-kérdezte anya kuncogva mire felkaptam a fejem és egy halvány mosoly kíséretében megöleltem.
-Hogy te nem csak vízvarázsló vagy, mert valahogy mégis találkozol velem álmaimban ahhoz meg valamiféle másik erő is szükséges..... Persze az is lehetséges, hogy valaki segít neked- mondtam el még mindig ezen töprengve.
-Gyorsan rájöttél a dolog mivoltjára, mert valóban nem csak a vizet tudom irányítani, aminek következtében félig boszorkány vagyok. Tudod az anyukám az boszorkány az apám pedig vízvarázsló. Ennek következtében lettem én mindkettő, de ez a gén ami késztet, hogy másik fajba szeressünk bele engem is elkapott. Így te még a tüzet is képes vagy irányítani, de azt én nem tudom megtanítani neked. Viszont apád mindig azt mondogatja, hogy " a víz és a tűz irányítása ugyanaz, csak a tűz veszélyes". Persze én sosem tudtam meg, hogy ezt honnan tudja....
Viszont ebből ki tudsz indulni, ha majd a tűz varázslást is meg akarod tanulni.
-mesélte anya néhol nagy mosollyal az arcán néhol pedig csak egy szokásos mosollyal.
-Ezt összegezve a mi águnkból jönnek létre új fajta varázslók és boszorkányok, te például egyben vagy boszorkány és víz-tűz varázsló.-mondta ki egy szuszra az utolsó mondatot, de láttam, hogy még van valami ami kikívánkozik belőle.
-Van még valami látom rajtad! Mondd el, mert ha eddig nem kaptam sokkot akkor ezután se fogok!-mondtam végig a szemébe nézve. Halvány mosollyal az arcán sóhajtott.
-Jól van, nagylány vagy már. Szóval emiatt néhányan vadásznak ránk, lehet, hogy a nevelő szüleid pontosan tudták ezt és ezért raboltak el, hogy vigyázzanak rád, de az is lehetséges, hogy csak egy önző szemetek akik el akartak venni tőlem....-mondta mire könnyezni kezdett és szipogni. Sír. Átöleltem és ebben a pontban teljesen úgy éreztem, hogy lehet, hogy eddig semmit sem láttam magam körül, nem látok a saját szememtől. Belegondolva mindig is más voltam mint a szüleim apa fekete nyúlánk alkat, anya pedig alacsony és vékony viszont neki kávébarna hosszú hullámos haja van. Bárhogy nézem lehetetlenség, hogy az ő gyerekük legyek...A hangulata átragadt rám is így már egyszerre ketten szipogtunk. Éreztem, hogy kezdek ébredni így hát még szorosabban öleltem anyát majd még egy puszit is adtam neki. Így történt az, hogy rájöttem az élet egy végtelen kegyetlenség, de nem zuhanhatok magamba, mert még csak most tapasztaltam meg, hogy mi az a szerelem sőt még azt se nagyon. Új barátaim vannak akik biztosan velem lesznek és segítenek. Anna pedig a maga vidám világával mindig megtudna mosolyogtatni anya itt lesz az álmaimban, de még így sem lesz az igazi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután és őszintén szólva a képességeimnek örülök.
-Szeretlek-ezzel a szóval búcsúztam el tőle majd halványulni kezdett a kép és visszatértem a valóságba, a kegyetlen világomba.
Hát igen, végeztem ezzel a résszel. Sajnálom, hogy csak 4 nap alatt sikerült megírnom, de mindenféleképpen közölnöm kell, hogy nem szokásom ilyen hosszú fejezeteket írnom. A következő fejezet...... öhhmm. Hozom amint tudom.
