6. fejezet

Amikor odaértünk a deszka pályára átjárt az a bizonyos "uhhdejóleszezanéhányóra" érzés és én mosolyogva gurultam tovább Annával. Amikor megláttuk a fiúkat mindketten lefagyva meredtünk pasijelöltjeinkre. A valóság az, hogy Dávid egy egyszerű fehér póló és fekete nadrág szettet viselt, de nekem még így is eszméletlen helyesnek bizonyult. Anna sem érezhetett másképp, mivel szinte már a nyála is csorgott... Na, jó ez így lehet, hogy vicces, de ha ilyenkor belegondolsz, hogy neked milyen fejed lehetett, na akkor már inkább fintorogva meredsz magad elé. Viszont visszatérve meglöktem gyorsan Annát is és integettem egyet a fiúk felé így ők is ide jöttek.
-Hello lányok. - köszöntöttek minket a fiúk. Én pedig felnevettem. Hogy miért? Egy normális tininek egyből eszébe jutna erről a "Hello lányok" című zene. Persze Anna is egy mosollyal jelezte, hogy leesett a fiúk persze értetlenül néztek, majd legyintettem egyet és egy gyors beszélgetés után elindultunk gördeszkázni meg BMX-ni. Nagyon jól esett, hogy végre megint kijöhettem vele egy pályára. A nyár miatt inkább bent maradtam, mivel nehezen viselem a meleg és fulladt levegőt. Imádtam, ahogy a szél belekap a hajamba összekócolva azt. Lehet, hogy ez elég furán hangzott a számból (vagy inkább gondolatomból?), de ez az igazság. Az ilyen pillanataimban költő módra váltok és képes lennék egy verset is összehozni. Na, de visszatérve a valóságba. A  nap lement és én is elköszöntem a többiektől majd megindultam hazafelé. Anna úgy döntött, hogy marad még egy kicsit, Eric pedig hősiesen felajánlotta, hogy hazakíséri. Így nyugodt szívvel mentem haza. Otthon, anya a szobájából kiszűrődő fény szerint még ébren volt így bekukkantottam hozzá. Viszont anya az ágyon feküdve a könyvel a kezében aludt. Jaj, hogy egyem meg, de aranyos volt! Kivettem a könyvet a kezéből, majd beleraktam a könyvjelzőt és betakartam anyát a lepedővel. Miután minden teendőt megcsináltam a pihe-puha ágyamba dőlve egy nagyot szippantottam a takaróm illatából. Hülye szokás, de nem bírom ki, hogy ne szagoljak bele. Nem sokkal később sikerült normálisan elhelyezkednem az ágyban, majd később álomba szenderülnöm.

*Álom*

Újra itt, a tengerpartnál. A napokban már teljesen normálisnak veszem, hogy álmomban az anyámmal társalgok és varázslattal teli dolgokról beszélgetünk, ami valljuk be nem éppen hétköznapi. Persze ezt én szeretem. Szeretem ha valami nem emberi vagy éppen csak borzasztó izgalmas, mert enélkül nem érzem magam jól. Mintha az izgalom a részem lenne és ez persze eléggé izgalmassá teszi az életed, de egyben unalmassá is. 

 Hirtelen anya kezét éreztem meg a vállamon és oldalra fordítva a fejem szép kék szemével és az enyémhez hasonló arcával találtam magam szembe. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára majd a fejemet a vállára téve éveztem, ahogy eláraszt a melegség a jelenlététől.

- Már megint elgondolkoztál. Már másodjára.- nézett rám kíváncsi tekintettel, mire én csak megrántottam a vállam.

- Azért, mert végre van min gondolkodnom. - mondtam mosolyogva, anya pedig egy kuncogással reagálta le válaszom.

- Mit szeretnél? Mit csináljunk most? - nézett rám kérdőn én pedig csillogó szemmel néztem rá.

- Tűz, a tüzet szeretném megpróbálni! - néztem rá izgatottan, mire sóhajtott egyet és mosolyogva bólintott. Felálltunk, majd elindultunk egy olyan részhez, ahol lehet gyújtogatni, de az erdő nem fog fellángolni. Habár ez egy álom még is rossz lenne. Egy kis séta után megérkeztünk. Tökéletes. Néhány fatönk és körülötte szinte semmi sincsen, csak jóval messzebb volt látható az erdő és egy kis faház.

- Na szerintem ez pont jó lesz! - mondta anya, majd leült törökülésbe a földre.

- Ahan... - bólintottam majd a tönkökre néztem.

-Szerinted, hogy kezdjem el? - néztem anyára ő pedig gondolkodóba esett. Addig én is megdolgoztattam az agykerekeim, hogy addig se csak ott álljak és bámuljak előre, hanem hasznosítsam is magam. Hirtelen felkapta a fejét és rám nézett.

- Próbáld meg úgy, mint ahogy a víznél tanítottam, csak most ne a víz kék cseppjére, hanem a tűz piros lángjaira gondolj. - magyarázta büszkeséggel a hangjában én pedig az elméletét követve erősen koncentráltam, hogy sikerüljön. Nem megy. Ohh.. hát persze! Első lecke: Csak természetesen, ne erőlködj vagy idegeskedj! Vedd úgy mintha már simán menne, mintha már a könyöködön jönne ki, csak úgy simán! Újra megpróbáltam és odafigyeltem, hogy úgy csináljam ahogy azt még akkor mondta, és belegondolva elég viccesen hangzik ez az egész, de bevált. Éreztem ahogy a meleg végigfut a testem összes porcikáján és jólesően kirázott a hideg is tőle. Hirtelen egy forró valamit éreztem meg a két kezem felett, így kinyitva a szemem oda pillantottam. Két kis apró lánggolyó lebegett a kezemnél és a büszkeség átvette a méltó helyét egoista személyiségemben. Megbabonázva meredtem a jobb kezemben lévő gömbre, ami megállíthatatlanul égett. Megállt körülöttem minden és éreztem, hogy ez nem egy olyan dolog lesz, amit csak úgy néha-néha újraveszek, hogy ne felejtsem el. Nem. Ez egy olyan dolog lesz, ami olyan melegséget hoz, mint anya az álmaimban. Persze a víznél sem éreztem kevésbé így, de ez teljesen más volt. Mondjuk ez természetes, hisz a tűz - víz mindig is ellentétként van említve. Én mégis mindkettőt ugyanolyan közel érzem magamhoz. Nem két ellentétnek érzem őket, hanem az életem két részének. Mint anya és apa, tűz és víz, gazdagság és szegénység. Boldog voltam. Megismertem, azt ami tökéletessé tette az életemet, ami nem hagyná, hogy bármikor is unatkozni merjek és ezek olyan okok amitől mérhetetlen boldogság öntött el. Hirtelen úgy éreztem, hogy muszáj megölelnem anyát. Eltüntetve a két lángcsomót a kezemből boldogsággal telve szaladtam anya ölébe majd szorosan átkaroltam, miközben folyamatosan csak nevetett. Én pedig perceken át szorosan ölelve ültem az ölében és azt kívántam bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat, de ekkor minden kezdett halkulni és egyre homályosabb lett minden és egy gyors puszi után minden elsötétült és elhagytam az álmom...

*Reggel*

Az ébresztőm kellemes dallamára ébredtem, majd lassan nyitottam ki a szemeimet és a telefonom órájára pillantottam.

06:05

Basszus. Csak másodjára ébredtem fel? A hirtelen ért megáldott engem egy kis adrenalin lökettel így, mint az ágyú úgy lőttem ki magam az ágyból majd megindultam zuhanyozni. Fürdés közben eszembe jutott az álmom és hirtelen úgy éreztem, hogy bárcsak igaz lenne. Lehet, hogy egy egész életet éltem le hamis hitben lehet, hogy a szüleimet megutálom, de legalább beinthetek ennek az unalmas világnak mielőtt elmegyek egy olyan világba, ahol az izgalom napi szinten garantált. Mi kell még? Szerelem. Persze, de a sors úgy is elintézi helyettem szóval azért nem kéne aggódni. Megkapnám az igazi anyámat az apámat pedig megkeresném. Közben pedig persze bujkálnom kéne, de ez eltörpül a sok pozitív indok mellett. Gyorsan kiszálltam a zuhanykabinból, majd megtörölköztem és a gardróbom felé vettem az irányt. Galaxy-s kedvemben voltam így kiválogattam az ahhoz illő darabokat.

Egy kis párbeszéd....

A suliban.....

-Tanár úr! Bentlehet maradni? - kérdezte
valaki a diákok közül.
-Ha esik az eső akkor igen........
-Esik! - ordította  Viktor miközben
 szorgosan gyártotta a Töri dogára.

5. fejezet

Amikor felébredtem kinyomtam az ébresztőt és egy ropogós nyújtózkodás után elindultam készülődni. Az nem lehet, hogy ez nem csak egy álom, de még is olyan valóságos. Persze ezt nem arra értem, hogy egy hókusz-pókusz, boszi lennék akit üldöznek. Nem, nem erre értem, hanem az álombeli anyámra. Meg ráadásul nem is szoktam egymás után többször ugyanarról álmodni, ami igazából lehetetlen is! Meg, hogy akikkel együtt élek, azok valójában nem is a szüleim? Badarság! Persze igaz, hogy sok érv van mellette. De, ha igaz is lenne a mostani szüleim, miért nem mondták el? Meg akartak védeni? Viszont egyenlőre nem szólok erről senkinek és elvetem a témát. Megmaradnak szép esti álmokként. Mikor feleszméltem már készen álltam és a táskámat felkapva rohantam le a lépcsőn. Elraktam az uzsit és felvettem fekete tornacipőmet és kilépve az ajtón elindultam a suli felé. Az út felénél Anna is megérkezett, úgyhogy együtt folytattuk az utat miközben beszégettünk a suliról. Mielőtt azt gondolnátok, hogy akkora egy stréberek vagyunk, hogy a tanulásról beszélünk, közlöm veletek, hogy az épületről beszélgettünk. Amikor odaértünk leültünk a padra amit még valamelyik nap neveztem ki a magaménak. Meg persze az Annáé is. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk egy csapat lány vonult ki a bejárati ajtón és körülnézve megállapodtak a fiúk társaságán és elindultak feléjük. Egyből eszembe jutott, hogy lehet nálam is úgy fog menni, mint a legtöbb tiniregényben, hogy beleszeretsz egy srácba aki a menő közé tartozik és ráhajt pont arra a fiúra egy olyan lány aki a teljes ellentéted. Az én esetemben egy csapat divatbabáról van szó. Viszont amikor megláttam kihez mennek oda egy nagy sóhajt engedtem ki. Anna is ugyanígy tett mivel nála is ugyan ez a helyzet. A csapat barbibaba a fiúkhoz mentek oda, de nem Eric-hez és Dávidhoz, szóval egy mosollyal az arcunkon néztük tovább a helyzetet, ám a következő pillanatban  ráfagyott a mosoly az arcomra, mivel észrevettem, hogy egy lány a csapat közül nem olyan feltünően, de Eric-et nézi, sőt már szinte bámulja csillogó szemeivel. Hirtelen Annára pillantottam aki még mindig mosolyogva nézte a csoportot. Odanéztem Eric-re aki szintén ide nézett egy folytában. Mellém. Viszont ekkor észrevettem azt is, hogy az a lány aki bámulta az előbb Eric-et az most gyilkos pillantásokat vet Annára. Azta mindenit, ebből aztán lesz háború. Drága Annám, belecsöppentél egy szép kis szerelmi háromszögbe! Jobb lesz odafigyelnem rá. Szólni nem akarok neki, mert akkor nem élhetné a felhőtlen tiniszerelmet. Max majd szólok Eric-nek és kész. Szépek vagyunk egy átlagos reggel alatt ennyi mindennel kell szembesülnöm. Az órámra néztem, ami szerint iudeje lennne már indulnunk.
-Anna megyünk?-kérdeztem, mire ő értetlen fejjel nézett rám.
-Hova?-kérdezte még mindig értetlenkedve.
-Mondjuk órára?-Kérdeztem mosolyogva, mire széles vigyorra húzta száját.
- Sarah, csak úgy emlékeztetlek, hogy nincs első óránk keddenként...- közölte nekem pedig leesett és egy nagyot csaptam a homlokomra, olyan "ja, tényleg" fejet vágva.
-Ezt még hallani is rossz volt, mármint ahogy csattant a fejeden a kezed.-húzta el a száját Anna.
-Nem fájt.-vontam vállat.
-Mit fogunk csinálni addig?-kérdeztem barátnőmtől.
-Mondjuk haverkodjunk össze a fiúkkal?-kérdezte tőlem. Nem is rossz ötlet.
-Okés.- felraktam a fejemre a fehér fejhallgatómat majd elindítotrtam az egyik lejátszási listát a telómon. Hátradőlve dúdoltam a zenéket amikor valaki megkopogtatta a vállam. Az a valaki nem más volt, mint... Anna (Író: Szerintem senki sem gondolta volna, hogy Anna lesz! ^_^ Mármint, hogy másra gondoltatok.). Oldalra néztem mire ő óvatosan oldalra biccentett a fejével. Elfordítottam a fejem és egy csapat cicababa közeledő társaságával találtam szemben magam. Élükön ultra babával aki gyilkos pillantásokat lövellt Anna felé. Bárátnőmre néztem aki halálsápadt fejjel nézett rám.A múlt csúfos fintora.
-Nyugi, van Anna, itt vagyok! Oké?-néztem rá biztatóan, majd bólintott egyet és a színe is kezdett vissza jönni.
-Hello, csajszikáim!- köszönt ránk, mire én elröhögtem magam. Most komoly? "Csajszikáim"? Tényleg ezt mondta?
-Most meg mi olyan vicces?-kérdezte nyávogva, mire még jobban elkezdtem nevetni. Oké, Sarah elég lesz, ha ennyire leégeted őket. Nagy levegőt vettem, de elkövettem azt a hibát, hpogy felnéztem és megláttam a dühtől és értetélenségtől eltorzult arcát a csajnak, szóval megint elkezdtem nevetni, viszont most már őszintén röhögtem, mert az előbb csak erőltetett volt, de ez... ez már igazi volt. Ekkor Meghallottam ahogy a fiúk is elkezdenek röhögni, gondolom rajtam, mert miért ne? A semmiből hirtelen elkezdek nevetni aztán abbahagyom és felnézek, de akkor megint rámtör és egy énem azt súgja, hogy hagyjam abba, mert mindjárt leesek a padról is.
-Mit álltok még mindig itt?-néztem fel rájuk amikor végre abbahagytam és vissza bírtam tartani, de a nevetőráncok elárultak.
-Számíts arra, hogy meg lesznek keserítve a mindennapjaid!- mondta szikrázó szemekkel, mire egyszerűen kinevettem.
-Ezt még megbánod!-sziszegte az orra alatt.
-Pápá!-intettem, ők pedig elviharoztak. Anna elképedve rám nézett.
-Te ilyenkor normális vagy? -kérdezte még mindig engem nézve.
-Mert van amikor igen?- néztem rá mosolyogva.
-Ki fognak nyírni! Neked annyi!- mondta már rémült arccal. Átváltottam komolyra, amitől összezavarrodott egy picit.
-Tudod amikor megláttam, hogy gyilkos pillantásokkal néznek rád, úgy voltam, hogy magamra haragítom őket mint, hogy téged szekáljanak agyon.-vontam vállat.- Tudod nekem voltak jó általános éveim, neked nem. Akkor inkább legyenek nekem rossz gimis éveim, hogy neked a gimi legalább jól teljen, meg amúgy is szerinted engem megviselne, ha ezek itt szórakoznának velem? Nem. Téged? Igen, szóval ennyi.- fejeztem be a magyarázatomat, mire Anna  jó szorosan megölelt.
-Köszi!-mondta elérzékenyülve én pedig legyinttettem egyet.
Amúgy, hogy álltok Eric-kel?-kérdezte, mire hatalmas vigyor jelent meg az arcán és csillogó szemekkel kezdett mesélni. A diákok eközben pedig elkezdett beözönleni a termekbe, csak a mi osztályunk maradt kint.
-Szerinted tetszek neki?- kérdezte Anna, mire elnevettem magam.
-Őszintén? Biztos vagyok benne. Látszik akkor amikor rád néz ugyanúgy csillog a szeme, mint neked.-mondtam mire Anna arcára egy nagy, levakarhatatlan vigyor került.
-Odamegyünk a fiúkhoz? Amúgy is beszélnem kéne Eric-kel....-kérdeztem.
-Oké, de miről kell neked beszélned vele?-nézett rám kérdőn.
-Semmi fontos...-vontam vállat. Majd megindultunk a fiúk felé
-Sziasztok!- köszöntünk Annnával, majd a fiúk is.
-Hé, Sarah! Mi miatt röhögtél annyira?-kérdezte Dávid, mire csak legyintettem.
-Majd elmesélem, de most beszélnem kéne Eric-kel!
-Mi? Miért velem? - nézett rám kérdőn Eric, de én csak arébbtoltam a fiúktól.
-Szóval?-kérdezte.
-Arról lenne szó, hogy tudsz egy a titkos hódolodról, aki a divatbabák között van?
-Nem. Viszont nem is nagyon érdekel.
-Nem is ez lenne a lényeg igazából, ha nem az, hogy tudnál e nekem segíeni abban, hogy Annára kéne figyelni, mert amikor eljöttek tőletek eléggé gyilkos pillantással ilették Annát így kénytelenvoltam magamra haragítani őket, hogy elterelődjön róla a figyelem. Viszont ezzel még nem biztos, hogy békén hagyják őt. Szóval?
-Figyelni fogok.
-Tudtam!-vigyorogtam rá.
-Honnan?
-Hát tudod tisztán látszik rajtad, hogy belé vagy zúgva.
-Tényleg?
-Szóval belé vagy zúgva!Háhá!
-Igen, de ne mond el neki, mert nem akarom elveszíteni.- nézett rám szomorúan.
-Te hülye vagy? Igen. Viszont én nem mondhatom el Anna titkait szóval nem kötöm az orrodra csak sejtelmesen. Szerintem hívd el randizni,  de ne most röktön, hanem először ismerkedjetek kicsit össze, mert az úgy jobb. Viszont most már inkább mennyünk vissza, mert aztán még gyanúsak leszünk és nem akarom, hogy Anna meg tudja, hogy van neked egy titkos hódolód....
-Oké-mondta majd vissza indultunk. Eek után már nem történt semmi nagyon említésre méltó, csak beszélgettünk.
A nap további része is unalmasan telt, megismertünk néhány új tanárt. Angolon megint agyon dicsértek és azt hiszem, hogy kedvenc lettem. Tesin futottunk végig. Ének órán szintén dicsértek, mert jó hangom van. Info órán szabadon választott volt. Matekon a tanár olvastatott a könyvből. Kémián pedig Vázlatot írtunk és a táblánál feladatokat csináltunk.
Suli után a fiúk elhívtak minket a gördeszka pályára, úgyhogy ma lesz egy jó kis programunk. Viszont a fiúk még nem tudják, hogy mi mivel fogunk menni. MEGLEPIII!!! Amúgy én BMX-el megyek Anna meg nemtudom, mert nem mondta el. Mikor hazaértem Gyorsan lecuccoltam a szobámba majd átöltöztem. Végül pedig gyors leszaladtam majd felültem a biciklire és elindultam Annához.
Amikor megláttam Annát a gördeszkával a kezében elmosolyodtam.
-Szia, gyerünk gyorsan!
-Oké!-mondta majd megindultunk a gördeszkapályához.

3-4. Díjam D.D

Szóval, ezt a díjat nagyon szépen köszönöm Lightning Bri -nek és Nessa -nak!

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van

2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról

5.) Válaszolj 12 kérdésre

6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban

7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.

8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged. ( Természetesen, ha már csináltatok cserét, akkor ezt már nem kell még egyszer :D) 

9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat

Ha beszállsz a díjrendszerbe, kérlek mindig gondoskodj arról, hogy a link Dorothy oldalára vezessen, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni. 

12 dolog a Sötét szerelem- Az osztag-ról

-Természetfeletti lények vannak benne

-Lana az egyik szereplő aki még kiskorában került a földre egy háború következtében.

-Candace egy démon aki a hugáért lépett erre a sorsra

-Derek elszántan küzd az öccsével, hogy Candace válasszon valamelyikük közül

-Clark beleszeretett Lana-ba és nemrég meg tudta a titkát

-Lana szerelmes Clarkba ám ő nem tudja, hogy az olyanok mint Lana csak egyszer lehetnek szerelmesek

-Candace szerintem szerelmes Derekbe

-Derek egy vérfarkas

-Miley egész végig átverte Lana-t

-A történet egyenlőre eléggé izgalmakkal teli (ami a mániám)

-Lana lánya visszajön a múltba, hogy megtudja az igazságot

-A vérfarkasok elkapják Lana -t és Candace -t

12 dolog a Nem látsz a szemedtől? -ről

-Egy természetfeletti lányról szól, Sarahról

-A legjobb barátnője Anna

-Anna egy elég vidám lány

- Az előző sulijában mindenki kihasználta őt

- Sarah az első nap találkozik egy fiúval, Dáviddal

- Anna is találkozik egy fiúval, Erickkel

- Sarah alapvetőleg egy fiús típus

-Sarah-t kiskorában elrabolták

-Azért csináltam ezt a blogot, mert ki akartam lépni az átlagos tinédzser szerelmekből és csinálni egy természetfeletti világot is.

-Sarah anyját Caroline-nak hívják

-Sarah apja egyenlőre ismeretlen

-Dávid és Erick a menők közé sorolhatók

24 kérdés:

Lightning Bri:

1.Mit gondolsz a szereplőkről?

Hogy ők az én képzeletbeli gyermekeim :3

2.Ki a kedvenced?

Sarah :D

3.Mi a véleményed Lanáról?

Hogy egy eléggé érdekes világban él.

4.Ha belecsöppennél a világomba akkor melyik szereplő bőrébe bújnál be szívesen?

Természetesen Lana bőrébe :)
5.Egy tízes skálán mennyire bírod Clarkot?
10/9 Sajnálom, de néha olyan......
6. Mit gondolsz min kéne változtatni a történetünkben?
Azon, hogy Clark végül ne menjen el... :(
7.Mi a véleményed a designről?
Hogy csodálatos és illik a sztorihoz :3
8.Mit gondolsz,végül hogy is talál majd egymásra Derek és Candace?
Őszinte legyek?Fogalmam sincs!
9.Szerinted mi oka lehetett, hogy Derek ennyire utálja a démonokat?
Valószínűleg egy haláleset miatt, amit persze egy démon okozott.
10.Mit gondolsz Clark és Lara kapcsolatáról?
Hogy eléggé bonyolult :/
11.Melyik karaktereddel tudsz leginkább azonosulni?
Kettő van, Sarah és Anna
12.Szerinted ki árulta el Lana-t, hogy ő kicsoda?
Öhmm... ezt már elolvastam, de azért válaszolok. A serif viszont neki  Miley szerintem
Nessa:

1.) Melyik szereplő tetszik a legjobban?

Ez nehéz, mert több is van, de leginkább Iza :3

2.) Mit gondolsz a kedvenced jelleméről?

Hogy félig én ;D

3.) Mit gondolsz a történetről?

Nagyon jól van kitalálva, az izgalmak is folyton jelen vannak, amit imádok ;) A szereplők tökéletesek, a helyszín is jól van leírva és a film amiből kiindultak azt is imádom ;3

4.) Szerinted kik lesznek az áldozatok?

Mindegyik bungalóból lesz valaki szerintem, de nagyon remélem, hogy kevesen lesznek... ;(

5.) Kik fognak győzni? 

A táborban lévők, azaz Kheirónék. Ez nem kétséges, nem szabad kételkedni...

6.) Mit gondolsz Arion végül megbánja amit tett vagy nem? 

Kinézem abból a hülye fejéből, hogy nem....

7.) Hogyan viszonyulsz Calebhez? 

Rühellem, egy pszichopata, bosszúálló zombi....

8.) Szerinted ki a legidegesítőbb a történetben? 

Dávid és Tom amikor részegek ;D

9.) Ki a kedvenc párosod? 

Kettő van, de bocsika. Hannah és Zorall, Izabell és Maddox

10.) Ha te lehetnél az egyik szereplő, akkor ki lennél? 

Hannah az örök nálam :)

11.) Mit gondolsz, hogyan fog végződni a történet?

FélHappy End lesz. Ennyit gondolok csak.

12.) Egy tízes skálán mennyire bírod Will-t?

10/10  , szerintem jófej csak néha rossz kedvű.

Akiknek tovább küldöm: 

A vámpír nem jár egyedül

 Démonok királynője - 2. könyv: Harc a szerelemért

 Enemies-Shadow Of Secrets

 Farkastörvények

 A farkasom a végzetem

 Kárhozottak Krónikák 1. Ébredés

 Make it out Alive [Harry Styles AU]

 Si Es Por Amor 

The Queen

 Podemos

 A reflektorfény árnyékában

Ja és még van rengeteg, viszont nem tudom, hogy lehet e többször ugyan annak a blognak díjat küldeni. Egy megérzésem azt súgja, hogy nem, ezért is nem raktam ki a többit.

4. fejezet

-Szia, kicsim!-köszöntünk el egymástól majd felébredtem

Mikor felültem egyből megindultam készülődni a suliba és közben egyfolytában az álmomon járt az eszem. Vajon ez tényleg nem is egy álom? Lehet, hogy tényleg kerülnöm kéne a vizet? Lehet, hogy az anyám már gyerekorom óta hazudik nekem? Gondolataimból feleszmélve már a tükör előtt állva mostam a fogam és az órámra nézve elég gyors voltam. Újra a gondolataimba mélyedtem és az első aki eszembe jutott az Dávid volt. Ohh.. az a helyes mosolya...  Ettől a ponttól kezdve úgy mosolyogtam, mint egy idióta. Így indultam el a szekrényemhez, hogy kiválasszam a ruhákat. Végül egy kék bő póló, egy rövid fekete nadrág mellett döntöttem és felkaptam a táskám. Leszaladtam a lépcsőn és a szendvicseimet elpakolva, belebújtam a tornacipőmbe.

Útközben a kedvenc zenéimet hallgatva élveztem a friss nyári szelet. Olyan jó érzés amikor kicsit felkapja a hajamat a szél a forró nyári reggelen. Viszont ezt az idilli pillanatot megzavarva Annát hallottam meg, ahogy a nevemen szólongat.
-Saraaah!!-kiabálta utánam majd mikor hátrafordultam, meg könnyebbülten sóhajtott fel és rám mosoéygott.
-Hello, Anna! -köszöntem neki mosolyogva.
-Szia, Sarah.. -nem is tudtam, hogy erre laksz. -mondta mosolyogva majd, újra szólásra nyitotta a száját.
-Viszont ez most mindegy, mert óriási hírem van! -jelentette ki hatalmas vigyorral az arcán.
-Na, lökjed ... -néztem rá, biztatva.
-Tegnap ugye írtam, hogy Erickkel beszélgettem -bólintottam- Na és nagyon-nagyon sokáig beszélgettünk szinte egész éjszaka csak éjfélkor kijelentette, hogy " Most már aludnod kéne! " persze ellenkezni kezdtem, de aztán bevillant egy ötlet, hogy mi lenne, ha-a-a-a.. -nyújtotta el a szót- videó hívást indítanék és megkérném, hogy énekeljen nekem, persze ez ötletnek jó volt csa-ak hát nem mertem megkérni. -mondta majd elszomorodva rám nézett.
-Semmi baj nem ez lesz az utolsó este amikor beszélgettek, de ha akarod akkor majd én meg kérem rá, hogy ma este énekeljen neked - nevettem el magam a gondolaton mire ő is kuncogni kezdett... a valamin.
-Az, de ciki lenne! -mondta nevetve és kicsit belehúztunk a tempónkba.
-Na és te? A te hercegeddel mi van?- kérdezte kiváncsisággal a szemében. Mire én csak simán megvontam a vállam.
-Semmi. Viszont engem nem zavar, hogy már az első napom nem jelölt be meg ilyesmik, végül is még nem is tudja a teljes nevemet, mert ugye ő felsőbb éves.- közöltem és ő is megvonta a vállát. Amolyan "hát jó" válaszképpen. Amikor felnéztem megláttam a sulit, úgy hogy gyorsan odafutottunk.

Szétnézve már is lehetett látni a diákok csoportjait a falnál két csoport volt a "menők" és a "távolról figyelek és irigykedem" aztán volt ott nem messze tőlük egy nagy tölgyfa a körül álltak a "plázacicák", ha ki akarom jobban fejteni akkor ők lennének a "nyomulok a menőkre, mert az feltűnő". Na, igen ők azok akiket rühellek. Viszont még nem fejeztem be, mert a bejárat mellett voltak az úgymond "népszerűtlenek", ők azok akiket nem ítélek el, de még is inkább kerülök. Majd a pad felé néztem és örömmel vettem tudomásul, hogy üres így gyorsan odafutottam magammal húzva Annát is. Persze ő értetlen tekintettel meredt rám majd csak simán helyet foglalt mellettem és fürkészni kezdte ő is a csoportokat. Hirtelen egy egész csoport rám nézett. Na meg Annára. Kikerekedett a szemem amikor megláttam, hogy egy ember kiválik közülük és felém indul. Viszont csak ezután láttam meg, hogy az a személy nem más, mint Dávid. Döbbenten néztem hol a fütyülő társaságra és hol a lehajtott fejjel nevető Dávidra. Majd hirtelen felnézett és egy isteni mosollyal rám nézett.
- Velem jönnél? - kérdezte a kezét nyújtva én pedig félve Annára néztem aki csak mosolyogva bólintott biztatásképp. Ennek ellenére is félve fogtam meg a kezét Dávidnak aki hatalmas vigyorral húzott el egészen addig a nagy csoportig. Akik már szakadtak a nevetéstől aminek köszönhetően még jobban félni kezdtem.
-Nem harapnak. Viszont én lehet, hogy harapok... -suttogta a fülembe mire megint döbbenten néztem rá.
-Ugye ezt most csak viccnek szántad! - néztem rá elképedve, mire elröhögte magát.
-Persze, Sarah.. -megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de amikor odaértünk minden tekintet rám és Dávidra szegeződött így egy kicsit ideges lettem így a zsebemből elővéve egy rágót, rágózni kezdtem. Lenyugtat. Körbenézve megláttam Ericket is.
- Cső Erick - hajoltam kicsit előrébb, hogy jobban lássam az arcát. Kijelentésemre mindenki Erickre nézett.
-Cső, Sarah.. Ugye? -nézett bizonytalanul rám, én pedig bólintottam. A többiek újra Dávidra néztek.
-Na, most már tényleg bemutathatnál minket a barátnődnek! -mondta az egyik fiú Dávidnak aki sóhajtva rám nézett.
-Sarah ő itt mindenki, mindenki ő itt Sarah és mielőtt valaki ráhajtana előre közlöm, hogy NEM. -öhmm... fura egy bemutatkozás.
-Öhm.. oké... Rám hajtani? - fordultam felé kérdőn, mire néhányan fütyülgetni kezdtek.
-Ezt muszáj volt előttem kijelenteni? - súgtam oda Dávidnak.
-Hidd el jobban jártál...-mondta a szemembe nézve, ó el is felejtettem, hogy milyen széép szemee van.... hmm
-Khmm.... és amúgy hogy vagytok? -kérdeztem, hogy megtörjem ezt a kínos csendet.És ennyi kellett mindenki mondani kezdte a saját mondanivalóját. Ez arról árulkodik, hogy mindenki egy nagy egomániás itt, khm... rokonlelkekre találtam. Mosolyogva néztem ahogy végre mindenki megint csevegni kezd én pedig épp meglógni készültem. Viszont  a csengő éles hangja jelezte nekem, hogy most már inkább haladni kéne Annához és a táskához.Amikor odaértem Anna kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Majd következő szünetben elmesélem és amúgy ott volt Erick is szóval legközelebb te is jössz velem-kacsintottam barátnőmre a kuncogva indult el a termünk felé.
A folyosóra belépve a nagy kavalkád fogadott minket mindenki indult a saját terme felé a saját órájára. Nekünk az első óra német és angol volt ami azt jelentette, hogy az osztály két részre tagolódik. Én és Anna angolosok vagyunk így szerencsére együtt leszünk. Beérve az angol terembe (mert ugye külön van angol és német terem) rájöttünk, hogy elég sokan leszünk itt, viszont ez várható volt. Gyorsan leültünk a hátsó sorba és lepakoltunk az asztalunkra. Épp, hogy készen lettünk a angol tanár úr ballagott be a terembe teljesen lazán. Ez jó jel, mert akkor tuti, hogy nem az a "Leharapom a fejed, ha nem figyelsz az órámon" tanár ez se...
....
A nap további része elég unalmasan telt el. Második óránk Föci volt aztán Matek, Angol, Töri, Angol és végül osztályfőnöki. Mit csináltunk osztályfőnökin? Semmit, mert a tanár úrnak némi adminisztrációs elmaradása volt és mi addig szabadon csinálhattuk azt amit akartunk. Én persze csak ültem Anna mellett miközben ő rajzolt én meg zenét hallgattam. Nagyot sóhajtva hallgattam a csengő éles hangját, amíg Annára vártam. A többiek se tétováztak szélsebesen rontottak ki a teremből. Szimonetta még neki is ment az ajtónak, de inkább hagyjuk.
-Mehetünk! -szólt rám Anna készen állva az indulásra. Nem haboztam egyből megindultam kifelé majd felé fordultam.
-Nincs kedved esetleg, hogy együtt menjünk megint hazafelé? - kérdezte Annától aki gondolkozni kezdett majd rábólintottam. Így hát elindultunk hazafelé.
....
Útközben  nagyon nem történt semmi különös csak megvitattuk a kedvenc zenéket, hogy például az állítólagos videós vajon mikor rakja fel a következő játék menetét meg még más egyéb dolgot.
-Na, akkor szia- ölelt meg Anna búcsúképpen és hát én is visszaöleltem.
-Szia...-köszöntem el én is majd egy nagy sóhajjal megindultam hazafelé egy unalmas délután megéléséhez.
...
-Végre..-motyogtam az orrom alatt amikor benyitottam a házba. Levettem a cipőmet majd felrohantam a szobámba. Amikor beléptem az ajtón gyorsan ledobtam a táskámat és kivettem a házi feladatot . Na, igen. Már az első tanítási napon a házimat kell írnom délután. Miután sikeresen előkotortam a töri és föci házit, a telefonomon is bekapcsoltam a zenét. Hát kb. ezzel töltöttem el a következő fél órámat. Nagyot sóhajtottam mikor készen lettem a leckékkel majd meg ropogtattam a hátam nyújtózkodás közben. Hát, igen, ez a sok görnyedés ára. Miután bepakoltam holnapra rájöttem, hogy nagyon éhes lettem. Viszont amikor lementem a konyhába anya szobájában csak a sötétséget lehetett látni. Meglepődtem, hogy anya nincs itthon, mert általában itt szokott már olvasni az ágyában. Miután felkapcsoltam a villanyt egy papírfecnit láttam meg az asztalon.

Elmentem a munkatársaimmal egy kicsit kikapcsolódni. A hűtőben van egy kis meglepetés süti. Csak, hogy valaminek te is örülhess a "sok" leckéd után.

Anya  

A hírtől erőre kapva siettem a hűtőhöz és mint valami kiéheztetett medve tártam ki a frigónkat. Amikor megláttam a kedvenc sütimet csillogó szemekkel emeltem ki a  tányért. Anya egyik specialitása a habos süti ami egy kis kocka, rajta habbal és reszelt éjt csokival, az alja olyan mint a csokis torta csak minibe. A kedvenc sütim! Miután felfaltam mind a négyet felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam, átöltöztem és fogat mostam. Ezek után hulla fáradtam dőltem bele az én pihe puha ágyikómba. Megfelejtkezve arról, hogy mi vár rám.

*Álom*

Újra a tengerparton. Meg tudnám szokni, hogy minden éjjel ilyeneket álmodjak vagy valami ilyesmi, mert ha az igazi anyám tényleg egy varázsló és már tényleg úton van felém akkor ez nem egy olyan tipikus álom, hanem egy olyan amibe az anyám ereje segítségével kapcsolatba akar velem lépni. Erről jut eszembe, hogy ha én eddig még csak vízzel varázsoltam, de anyám már az egyéb tárgyakat is tudja, plusz velem tud beszélni az álmomban akkor boszorkány is egyben? Vagy ahogy nevezik....
-Min gondolkozol ennyire, hogy még csak észre sem vetted, hogy itt vagyok?-kérdezte anya kuncogva mire felkaptam a fejem és egy halvány mosoly kíséretében megöleltem. 
-Hogy te nem csak vízvarázsló vagy, mert valahogy mégis találkozol velem álmaimban ahhoz meg valamiféle másik erő is szükséges..... Persze az is lehetséges, hogy valaki segít neked- mondtam el még mindig ezen töprengve.
-Gyorsan rájöttél a dolog mivoltjára, mert valóban nem csak a vizet tudom irányítani, aminek következtében félig boszorkány vagyok. Tudod az anyukám az boszorkány az apám pedig vízvarázsló. Ennek következtében lettem én mindkettő, de ez a gén ami késztet, hogy másik fajba szeressünk bele engem is elkapott. Így te még a tüzet is képes vagy irányítani, de azt én nem tudom megtanítani neked. Viszont apád mindig azt mondogatja, hogy " a víz és a tűz irányítása ugyanaz, csak a tűz veszélyes". Persze én sosem tudtam meg, hogy ezt honnan tudja.... Viszont ebből ki tudsz indulni, ha majd a tűz varázslást is meg akarod tanulni. -mesélte anya néhol nagy mosollyal az arcán néhol pedig csak egy szokásos mosollyal.

-Ezt összegezve a mi águnkból jönnek létre új fajta varázslók és boszorkányok, te például egyben vagy boszorkány és víz-tűz varázsló.-mondta ki egy szuszra az utolsó mondatot, de láttam, hogy még van valami ami kikívánkozik belőle.
-Van még valami látom rajtad! Mondd el, mert ha eddig nem kaptam sokkot akkor ezután se fogok!-mondtam végig a szemébe nézve. Halvány mosollyal az arcán sóhajtott.
-Jól van, nagylány vagy már. Szóval emiatt néhányan vadásznak ránk, lehet, hogy a nevelő szüleid pontosan tudták ezt és ezért raboltak el, hogy vigyázzanak rád, de az is lehetséges, hogy csak egy önző szemetek akik el akartak venni tőlem....-mondta mire könnyezni kezdett és szipogni. Sír. Átöleltem és ebben a pontban teljesen úgy éreztem, hogy lehet, hogy eddig semmit sem láttam magam körül, nem látok a saját szememtől. Belegondolva mindig is más voltam mint a szüleim apa fekete nyúlánk alkat, anya pedig alacsony és vékony viszont neki kávébarna hosszú hullámos haja van. Bárhogy nézem lehetetlenség, hogy az ő gyerekük legyek...A hangulata átragadt rám is így már egyszerre ketten szipogtunk. Éreztem, hogy kezdek ébredni így hát még szorosabban öleltem anyát majd még egy puszit is adtam neki. Így történt az, hogy rájöttem az élet egy végtelen kegyetlenség, de nem zuhanhatok magamba, mert még csak most tapasztaltam meg, hogy mi az a szerelem sőt még azt se nagyon. Új barátaim vannak akik biztosan velem lesznek és segítenek. Anna pedig a maga vidám világával mindig megtudna mosolyogtatni anya itt lesz az álmaimban, de még így sem lesz az igazi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután és őszintén szólva a képességeimnek örülök.
-Szeretlek-ezzel a szóval búcsúztam el tőle majd halványulni kezdett a kép és visszatértem a valóságba, a kegyetlen világomba.

Hát igen, végeztem ezzel a résszel. Sajnálom, hogy csak 4 nap alatt sikerült megírnom, de mindenféleképpen közölnöm kell, hogy nem szokásom ilyen hosszú fejezeteket írnom. A következő fejezet...... öhhmm. Hozom amint tudom.

Figyelem!

Hellosztok..... Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam, de nem jött az ihlet és elgondolkoztam, hogy miért?  (Na vajon miért?) Rájöttem, hogy azért, mert nagyon elrontottam az egészet és olyan gyorsan akartam haladni a történettel, hogy olyanokat írtam ami nagyon nem valósághű (mintha a víz irányítása mondjuk az lenne....), ezalatt értem az a kórházba kerülős dolgot amit hogyha meglátok habozás nélkül kijelentem, hogy BORZASZTÓ ötlet volt belerakni és egyáltalan kitalálni... Na hát igen, de azért tudom, hogy a "fura" kijelentések alatt a borzasztó és egyéb jellemzőkre gondoltatok a szívetek mélyén csak nem akartatok megbántani. Hogy őszinte legyek nem tudom, hogy reagáltam volna a rossz kommentekre, de az biztos, hogy újra írtam volna... Szóval legközelebb KÖTELEZŐ leírni nekem, hogy "Szerintem inkább írd újra", mert különben a magam egoista formájával folytatom tovább és ez lesz belőle........ Ha jól tudom több mint egy hónap kimaradás. 

Szóval kérem betartani ezen kéréseimet írói munkám biztonsága érdekében. Előre is köszönöm!

(Ez most nagyon bölcsen (khhmm) vagy inkább idősebben hangzott...

U.i.: A fejezeteket egy bizonyos ponttól kezdve teljesen törlöm.

1. Díj! O.O

1. Díjam......

Sziasztok! Szeretném megmutatni az első díjamat!

Köszönöm Annabeth98 ! Nem számítottam az ilyesmikre mikor belekezdtem a blogomba!

Szabályok:

- Írd ki, kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

 

10 dolog magamról:

-Szőke és néhol barna, göndör hajam

-Nagyon bolondos és vidám lányka vagyok.

-Utálom, ha a hajam miatt leszőkéznek

-imádok sztorikat írni és, ha lenne időm akkor sokkal több blogom lenne

 -szeretek rajzolni zenét hallgatni és közben énekelni

-imádok olvasni és a kedvencem íróm Leiner Laura

-7. osztályos, jó tanuló vagyok

-makacs és egoista vagyok és állandóan beszélek, könnyen megbocsátok, szemfüles is vagyok és több nem jut eszembe

-még kel kettő, de nem akarnak előbújni a fejemből

- szeretem az elismerést és, ha egész nap lustulhatok

 

10 válaszom:

- Milyen témában szeretsz írni?- romantikus, gimis, természetfelettis

- Komolyabban is gondolod az írást? (munka, könyv és hasonlók)- gondolkodtam már ezen, de úgy vagyok vele, hogy még nagyon a kezdő szinten vagyok és nem érné még meg

- Könyv vagy e-book? - Könyv

- Legnagyobb öröm az életedben eddig mi volt? - hát ez jó kérdés.Volt már sok, mert nincs legnagyobb.Például amikor évzárón felszólítottak a tanulmányi eredményem miatt.

- Ha bekerülhetnél egy film/könyv világába, melyiket választanád?- könyv

   - Alkottál már meg történetben saját fajt? Ha igen, mi az? Ha nem, mi lenne az?- Igen, ha lehet mondani saját fajnak.Vízbűvölők.

 - Volt már úgy, hogy teljesen ötlet/ihlet nélkül maradtál? Miért?-Volt már és a kedvem miatt

 - Kiknek ajánlod a saját írásod?-Akik szeretik a romantikát és a természetfeletti dolgokat

 - Szerinted mitől jó egy író/blogger? Mik az elvárások? Vagy miért tetszenek neked?-Attól, ha a történetét nem csak azért írja, mert mások ezt akarják, hanem ő szeretné csinálni  és legalább nem egy kesze-kusza valamit ad ki a kezei közül

Akiknek küldöm:

Átkozott vér - Cursed blood

 Yale egyetem diákjai - Dark Love

 Half-Bloods ~ It's kind of fun to do the impossible.

 Démonok között

 A vámpír nem jár egyedül

Borostyán égbolt

 Summer Paradise - Frozen

 Harcra teremtettek

Egy lány, egy tetoválás

 Second Chance

 Úgyis az enyém leszel

  Asrael

 

 

3. fejezet

Hellosztok!Habár tegnap elkezdtem mint ígértem nem lettem vele készen, de ma megírtam amibe borzasztóan belefájdult az eleve fájó kezem...szóval végig írtam csak is miattatok.

Jó olvasást!És, ha lehetne kommenteket is kérnék amit csak egy embertől kaptam, de tudjátok én már csak egy ilyen telhetetlen személyiség vagyok! :)
 

"Hátra se kellett néznem már tudtam, hogy kinek mosolyog."

Hátranéztem Annára aki fülig érő mosollyal nézett felfelé így gondoltam ismerkedjenek csak meg.Odaálltam Anna mellé magammal húzva Ericet is.
-Na, Eric.Ő itt Néma Anna.Anna ő itt Döntőgép Eric és most magatokra is hagylak én meg elindultam kifelé, várlak..-mondtam majd egy mosolyt vetettem az arcomra és elindultam kifelé csak, hogy az isten engem úgy meg áldott, hogy már megint nekem jött valaki.Hát, igen ez lehetetlen....
-Az istenit!Itt mindenki döntőgépeset játszik vagy mi?!-kérdeztem magamtól hisztérikusan, amikor meghallottam, hogy valaki nevetni kezd.Ránéztem a gyilkos pillantásommal majd mikor, teljes arccal felé bámultam már csak egy mosoly maradt belőle.Jézusom, hogy lehet valaki ennyire pofátlanul jó képű?!Gyorsan cselekedtem, hogy megtörjem ezt a idegesítő csendet ami közöttünk volt.
-Bo..-nem bírtam folytatni mivel velem egyszerre ős is elkezdett beszélni úgy hogy csak hangosan felnevettünk.
-Mond csak. mondta azzal a felháborítóan helyes mosolyával, mire én nem is tétováztam mondtam a magamét.
-Bocsi, hogy itt szidlak csak alig indultam el az első esésem óta, amit szintén egy fiú okozott.Szóval egyből megint eldöntenek már bocs, de ez felháborító...-mondtam mire nevetni kezdett.
-Bocsánat hercegnőm csak nem figyeltem-közölte mosolyogva.Észrevettem, hogy még mindig a földön ülünk.
-Amúgy szerintem fel kéne állni és nem a földön ücsörögni.-szóltam rá mire láttam, hogy neki is leesett a dolog.
-Várj még, ha lenne időd rám hercegnőm...
-Sarah..-beszéltem bele a mondandójába, mert kezdtem unni a hercegnőzését azt elnézve, hogy még csak kétszer nevezett így.Biccentett egyet majd elismerően nézett rám én pedig kérdőn rá.
-Ilyen se volt még.Szóval szánhatnál rám néhány percet Sarah.Hmm szép név.-ízlelgette meg a nevemet, amit egyébként én is szeretek...Na, jó ez egy kicsit nagyon egoistán hangzott...Viszont meg kéne szólalnom, mert az előbb épp néhány percet kért tőlem...
-Hát attól függ, hogy Anna mennyire van elfoglalva Erickel... De mivel még mindig nem láttam, ezért szerintem indulhatunk is!-mondta mosolyogva majd előre tessékelt és elindultunk kifelé.Amikor kiértünk megláttam egy fa árnyékában lévő padot és rámutatva jeleztem, hogy menjünk oda.Majd leülve egyből rám nézett.
-Ugyanarra az Ericre gondolunk.Mondjuk ez hülye kérdés mivel csak ő az egyetlen Eric a suliban...-gondolkozott magában én pedig szépen türelmesen vártam, mert tudom milyen rossz, ha ilyenkor beleszólnak.
-Már megismerkedtetek?-kérdezte érdeklődően rám nézve.
-Aham.Ő volt a döntőgép1 te pedig a 2.-mondta mire kuncogtunk egy kicsit.
-Szerinted milyen fiú ő?-kérdeztem, de észre is vettem a féltékenység halvány árnyalatát a szemében.
-Mármint csak azért kérdezem, mert úgy láttam, hogy Annának megtetszett és nem nagyon vagyok vele képben és úgy látom te ismered már...-tettem hozzá félve a válaszától.
 -Ohh... Oké. Eric jó fej srác és a tanárok is kedvelik.Viszont leginkább a felsőbb évesekkel szeret lógni, de nem  zavarja ha valaki 1 percre elszeretné csenni közülük...-mondta most már tiszta szemekkel amitől megnyugodtam.Egyrészt azért, mert nem gondolja, hogy nekem tetszene az a gyerek másrészt pedig, mert így nyugodt szívvel tudhatom együtt Annát azzal a fiúval.
-Amúgy téged, hogy hívnak hercegem?-kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon mire elnevette magát majd azzal a csábos mosolyával rám nézett.
 -Dávid a nevem és 10. osztályos vagyok szóval szabad a pálya szépségem!-mondta rám kacsintva.Istenem, hogy milyen édes egy teremtéssel áldtál meg engem azt fel sem foghatod!Mindjárt elpirulok, de nem szeretem, ha nyomulnak!Én aztán nem adom be a derekam ennyitől!Igen, ez az Sarah kemény csaj vagy!
-Ne nyomulj, mert nem szeretem sőt utálom!Szóval, ha beakarsz jönni nálam akkor azért jól meg kell dolgoznod, mert én aztán nem adom magam ennyiért!-közöltem vele a tutit közel hajolva hozzá.
-Kaphatnék egy kis felkészítő bátorítást.Mondjuk egy puszit, ha kérhetném, hölgyem?-mondta nekem rejtelmesen amitől kellemes borzongás futott végig rajtam.
-Biztos vagy te ebben?Ha igen akkor nehezíteni fogod a dolgokat, mert ezzel nem jutsz előrébb csak még jobban égeted magadat, husikám!-mondtam neki kacagva.
-Sarah!Végre, hogy megtaláltalak!Ki ez a hapsi?Ne mond, hogy ő is feldöntött?-kérdezte nevetve és közben a válaszomra várva.Hát...nem tétovázott a kérdéseivel az biztos.
 -Szia Anna.Képzeld, de,Amúgy az úrfi szerintem maga is betud mutatkozni..-mondtam mosolyogva.
-Hát, persze.Dávid és gondolom te vagy Anna.Mi a kedven c  színe Sarahnak?-mutatkozott be Annának az utolsó mondatot pedig már csak oda súgta neki.
-Szia, Dávid.Nem tudom, mert még csak ma ismerkedtem meg vele, de valószínűleg a fekete és a kék.-súgta ő is vissza neki játékosan mire meglepetten néztem rá.Honnan tudta, hogy az a két szín a kedvencem?!Hát, ilyen nincs!Miután Anna észrevette a csodálkozó tekintetem elkezdett nevetni, Dávid pedig felém fordult.
-Tényleg az a kedvenc színed?-kérdezte én pedig csak bólintottam egyet a meglepettségtől.Oké, Anna te sem vagy semmi.
-Oké, Dávid megtennéd, hogy magamra hagysz Sarahval, mert fontos megbeszélni valónk van!-mondta fülig érő mosollyal az arcán aztán integeti kezdett.Hirtelen felém fordult én pedig még gyors intettem egyet Dávidnak majd minden figyelmemet barátnőmnek szenteltem aki belém karolva elindult befelé.
-Te jó szagú szent isten!Az a srác, olyan helyes, mint még amilyet soha sem láttam!-mondta egy szuszra ki az egészet.Tudtam, hogy Ericre gondol, mert ki másról beszélne így.Bólintottam egyet, hogy folytathatja a mondandóját és el is kezdte.
-Sokat beszélgettünk hála neked, mert adtál egy alaptémát aztán pedig elvoltunk.Elmondta, hogy mik érdeklik és azt is megkérdezte, hogy én miket kedvelek.Képzeld megmutatta, hogyan énekel és isteni hangja van, CSAK-emelte ki a szót- én meg elszóltam véletlen magamat és azt mondtam véletlen, hogy idézem:Szívesen hallgatnám esténként ahogy énekelsz... és erre ő: Én pedig szívesen énekelnék neked esténként.... mondta mire én totál elvörösödtem és elcsesztem az egészet, mert azt mondtam neki, hogy: most inkább megyek, mert Sarah már biztos vár... és ebből tuti azt gondolja, hogy betoji vagyok-mondta szomorúan, ami miatt késztetést éreztem arra, hogy felvidítsam.
-Vagy azt, hogy nem vagy olyan mint a többi szőke hajú lány, akik képesek lettek volna már rányomulni..-mondta mire kicsi sóhaj hagyta el a száját és egy mosolyt préselt a szájára, amitől nekem is jobb kedvem lett, mert az akcióm sikeresnek mondható.
-Na, de most siessünk vissza a terembe, mert az összes időnket a fiúkra töltöttük.Az biztos, hogy ha a jövőben megkérdezik akkor lefogom tagadni.Persze vannak kivételek.-mondtam majd sürgősre vettük a lépteinket és bementünk a terembe.Amikor beértünk már bent voltak néhányan, de nem mindenki.Laci bácsi az asztalok felé mutatott, hogy kifejezze nekünk azt, hogy leülhetnénk, ahelyett, hogy ott ácsorgunk.Mármint ezt olvastam ki a szeméből... Gyorsan a helyemre mentem és leülve elővettem a jegyzetelésre szánt füzetem és elkezdtem megrajzolni az órarend alapját, hogy már csak bele kelljen firkantanom az órákat.
-Mit csinálsz?-kérdezte Anna érdeklődve én pedig az Órarend  feliratomra mutattam.Bólintott egyet, majd visszafordult a füzetéhez és ő is firkálgatni kezdett.Csak nem az órarendet, hanem egy gyönyörű lányt aki épp a padon ülve olvas egy fűzfa árnyékában.Az igazat megvallva nagyon ügyesen és tudatosan használta a tollat a rajz készítése közben én meg csak ámulva néztem őt ahogy szépen lassan elkészül a rajz.Mikor kész lett megdicsértem a rajzát meg Laci bá' elkezdte diktálni a tudnivalókat úgy hogy gyorsan írni kezdtem az információkat.
A nap további része azzal telt, hogy írtam, írtam, írtam és mindjárt eszembe jut, hogy még mit csináltam.Ja, meg van.ÍRTAM.Szóval amikor a tanár úr végre elengedett elindultunk kifelé a teremből.
-Sarah, lennél a legjobb barátnőm?-kérdezte csillogó szemekkel Anna.Rá néztem majd egy széles mosoly kíséretében válaszoltam.
-Anna, miért ne lennék az?Hisz nálad jobb barátnőm nem is lehetne.-mondtam mire hirtelen megölelt.Fura volt, de még is kellemes érzés.Végre úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.Felháborítóan jó érzés volt azok után amik tegnap történtek.Tényleg!Ma még nem is gondoltam a volt "barátaimra", amit nagyon nem is bánok, ki is bánná?Miután viszonoztam az ölelését eszembe jutott, hogy már haza kéne indulnom, mert már egy ideje csak itt ölelkezünk.
-Anna, szerintem most már elengedhetsz.-közöltem mosolyogva mire vihorászva elengedett.
-Bocsika csak tudod nem nagyon volt még barátnőm.Csak 1-2, de azok is csak alkalmak ad tán, hogy kihasználhassanak.-döbbenten néztem rá.bele se tudok gondolni, hogy, milyen barátok nélkül élni a minden napjaid.
-Sajnálom.Annyit viszont megígérhetek, hogy mindig ott leszek melletted és sohasem hagylak magadra.Ígérem!-mondtam neki majd megint megöleltem csak most szorosabban.Elengedtem majd egy kicsit fájdalmas képpel nézett rám nekem meg leesett, hogy azért mert elég erősen megszorongattam.
-Uhh.... bocsi, bocsi, bocsi, jajj,, hogyan lehetek ilyen balfék?!-néztem mire ő mosolyogva elkezdett nevetni.Én pedig tágra nyílt szemekkel néztem ahogy az egyik pillanatról a másikra nevetni kezd.
-Bevetted!Hahahaha..-tárta fel nevetőgörcse titkát én meg csak nevetni tudtam ezen....Átvert....
-Lá-á-átta-ad vo-olna-a a-az a-arco-odat- nyögte ki egy kicsit nehézkesen én meg csak intettem neki egy köszönéssel társítva majd távoztam.Útközben bekapcsoltam egy zenét és úgy mentem hazafelé.Mondjuk csak az az egy lehetőség van szóval mindegy.......Gondolkoztam, hogy hogyan lehet az, hogy az álombeli anyám megjósolta, hogy Annával összebarátkozok?Hogyan értette azt, hogy "nem mindenki az akinek mutatja magát"?Vajon jó vagy rossz értelemben gondolta egyáltalán?Viszont attól még, hogy ez teljesült higgyek a többiben is?Mivel a kérdések száma csak növekedett jobbnak láttam inkább csak simán a zenére koncentrálni.Mikor végre sikerült haza érnem, beléptem a házba és meglepődtem, hogy nem volt otthon senki.Felmentem a szobámba nem törődve az információval és felléptem facebookra.

Anna Szemere ismerősnek jelölt.             Megerősítés.         Felkérés törlése. 

Gyorsan visszajelöltem majd rá is írtam, mert elérhető volt.

Sarah Turner: Szia! :)
Anna Szemere:Szia, mizu?:)
Sarah Turner:Semmi kül. csak kockulok:/ Te?
Anna Szemere:Ercikel beszélgetek :3
Anna Szemere:Olyaaan cuukiii!!!
Sarah Turner:Akkor magatokra is hagylak! :D
Sarah Turner:Szia! :*
Anna Szemere: Szió!

Kiléptem majd összecsuktam a laptopom.Elmentem lefürödni, de amikor léptem be a kádba ajtó csapódást hallottam.Nem foglalkoztam vele, mert Anya sokat idegeskedik csak azt akkor szokta amikor már otthon van.Most pedig már akkor amikor még haza sem ért.Gyorsan lefürödtem majd megnéztem, hogy mit csinál Anya.Mikor megláttam ahogy az ágyon fekve olvasgat.Meg nyugodtam és felmentem aludni.Éppen lefeküdtem, de már el is aludtam.

*Álom*

Újra a tengerparton voltam csak most nem volt mellettem Anya2.Ám épp, hogy észrevettem meghallottam a tengerpart egy távolabbi részéről hangokat.Oda fordultam majd megláttam Anyát ahogy a vízben sétálgat.

-Hellóka.-köszöntem oda majd hirtelen rám nézett és elindult felém.
-Szia.Kezdhetjük?-nézett rám egy sunyi mosollyal az arcán.Kérdőn néztem rá.
-Mit is?-kíváncsi voltam, hogy mit akar elkezdeni, de türelmesen vártam.
 -Gyere!Megmutatom.-nyújtotta felém a kezét én pedig megfogtam és hagytam, hogy magával húzzon.Belehúzott a vízbe majd a fülemhez hajolt.
 -Képzeld el, hogy te irányítod a vizet.Csak a gondolatoddal mozgasd.Higgy benne, koncentrálj és sikerülni fog!-hallgattam rá.Úgy csináltam ahogy mondta majd csillogó szemekkel figyeltem ahogy egy vízcsepp közeledik felém majd a tenyerem felett megáll.Hatalmas vigyorral nézek rá.
-Elismerésem!Elsőre ilyen jól?Látszik, hogy az enyém vagy.-mondta mosolyogva.
-Most gondolj az érzéseidre és meglátod, hogy ez a vízcsepp tükrözni fogja.-vázolta fel a következő feladatot, majd összegezve az érzelmi állapotomat csak a zavarodottságra tudtam gondolni, de a szívem mélyén boldogságot és szerelmet éreztem ami kihatott a vizecskére is.Mikor rá néztem egy szívet ölelgető emberkét ábrázolt a vízcsepp.
-Tudod Sarah mondanom kell valamit, de ahhoz le kellene, hogy üljünk.-mondta majd leültünk a partra.Neki dőltem a vállának majd vártam, hogy mit fog mondani.
-Sarah, ha fel kelsz nem fog elmúlni az erőd szóval mostantól vigyáznod kell vele, mert már nincs erőm blokkolni.Arra figyelj, hogy keveset legyél a víz közelében, hogy ne okozzon gondot.Viszont azt is elmondom, hogy ha nem hiszel benne és koncentrálsz a vízre amikor kipróbálod biztos nem fog sikerülni, ha pedig akkor sem sikerül az azért van, mert találtam valakit aki segít az erőd vissza fogásában, de mielőtt elmész mond el melyik városban laksz és hol, mert meg kell keresnem téged minél hamarabb, mert veszély leselkedik rád.Viszont Anna majd melletted lesz, mert megkértem.Szóval város?utca?szám?-nézett rám kérdőn én pedig nem tátováztam.
-Budapest, Harmat u./14- es szám kék ház...-diktáltam le majd éreztem ahogy szépen lassan felébredek.
-Szia, Anya!
-Szia, kicsim!-köszöntünk el egymástól majd felébredtem   
   
Hát ennyi lenne ez a fejezet amire nagyon büszke vagyok!Életem első leghosszabb bejegyzése amit valaha is írtam!Szóval remélem ezzel kárpótóltam az elmaradásomat!

Frissítések!

Hellóka!Öhhm...azzal a hírrel érkeztem, hogy a szereplők leírását bővítettem és plusz egy szerepplőt tettem hozzá....Ennyi lenne szerintem, szóval további szép napot/estét/reggelt/mit tudom én mit!

U.i.:Amint közzé tettem a bejegyzést el is kezdem a következő fejezetet!


 

100+ Whaooo

A nem jóját!!101 oldalmegjelenítés?!Csak így tovább!!!Köszönöm!

2. fejezet

Íme a második fejezet!Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat Bri Bridgit-nek.Na, de nem is pletykálnék tovább!
Jó olvasást!

 *évnyitó*

Éppen nézelődtem körbe amikor hirtelen meghallottam, hogy Anna szól.Amikor odafordultam találkozott a tekintetem egy fiúval.Furcsa egy alak volt, de nem nagyon figyeltem rá.Kérdőn néztem rá, mire belefogott mondandójába.
-Szóval az előbb kicsit szétnéztem és megállapítottam, hogy itt rengeteg helyes fiú van.-mondta suttogva és még mindig a pasikat szemlélve.
-Mire akarsz kilyukadni?-néztem rá sokat sejtően, majd kuncogni kezdett.Viszont erre a mellettünk ülők is felfigyeltek én meg figyelmeztetésképp kicsit megböktem.
-Halkabban, mert mindenki hallja ahogy itt kuncogsz-mondtam mosolyogva neki.
-Arra, hogy szinte a fele kinézett minket magának-mondta fülig érő mosollyal.
-Vagy csak téged!-mondtam még mindig vidáman.
-Azért annyira nem vagyok szép, hogy még rólad is elvonjam a figyelmüket!Te is nagyon szép vagy!-Tudom én, nem kell mondani.Na, jó nem leszek most ennyire egoista...., de valljuk be, hogy az én szemeimnél nincs kékebb szem a világon.Csak az álmomban lévő anyámnak, vagy mégse.Az övénél egy árnyalattal kékebb.Na, de térjünk is vissza a valóságba.Felnéztem és megpróbáltam figyelni az igazgató nőre a változatosság kedvéért.

*Az évnyitó vége*

Az igazgatónő befejezte a beszédét és mehettünk is a tanterembe az osztályfőnökünkkel.Anna egyből felpattant villámsebességgel a helyéről, mint aki energiabombát nyelt volna....Miután én is felálltam a helyemről Anna mellé osontam.
-Te nem izgulsz, hogy milyen lesz a termünk?-kérdeztem tőle, mert én izgultam, hogy valami jót kapjunk ne egy szeméthalmot...
-Nem izgulok.....-mondta nyugodtan majd rám nézett.
-Te izgulsz?-kérdőn nézett rám, majd válaszra nyitottam a számat.
-Azt hiszem, mert nem akarok egy kicsi és rossz helyen lenni 4 évig .....-mondtam rá nézve, mire Laci bácsi megállt egy terem előtt és felénk fordulva betessékelt a terembe mindenkit.
-Hé, Sarah!Ülünk egymás mellett?-kérdezte Anna és felcsillant a szemem.
-Persze.Csak annyi, hogy üljünk hátra.-mondtam miközben hátramentem és leültünk egy padba.

-Hát akkor kezdjük is el!Arra gondoltam, hogy indíthatnánk a bemutatkozással!-mondta lelkesen mire az egyik lány a fejét kezdte verni a padba.A tanár úr odament és megbökte, mire az felkapta a fejét.
-Mi a bajod?-kérdezte Laci bácsi mire néhányan kuncogni kezdtek a fura stílusa miatt.
-Fáj a fejem...-mondta a lány mire mindenki nevetni kezdett.Ha fáj a feje akkor miért veri a padba??
-Akkor miért vered a padba a fejed?
-Hát az bonyolult tanár úr....-mondta majd megint verni kezdte a fejét a padba.Laci bácsi megint megbökdöste.
-Ha már ennyire fáj a fejed akkor kezdhetnéd te a bemutatkozást...-mondta a tanár úr neki majd felsóhajtott és felült a padra miközben Laci bá' visszaült a tanári asztalhoz.
-Szóval, a nevem Szimonetta.Sokan illetnek a retardált jelzővel és nem alaptalanul.Szeretek rajzolni, de a rajzaim nem igazán nevezhetőek rajzoknak.Mások szerint.Nem vagyok barátkozós típus.Szeretek egyedül lenni.Soha sem hagyom magam-tette hozzá az utolsó mondatot, majd visszaült a székre.Laci bácsi rá nézett a  következő személyre, aki nem tétovázott és fel is állt.
-Nevem Roli.Imádom a rock zenéket és a horror filmeket.A best haverom Sanyi-mutatott a mellette ülő fiúra, ezek szerint Sanyira- és jó fej vagyok.-mindenki nevetni kezdett Roli kijelentésére, ő meg csak mosolyogva leült.A tanár úr csendet kért majd Sanyira nézett.
-Sanyinak hívnak.Imádok enni, de kondizni is-mondta és megmutatta a bicepszét-Szeretek kockulni, de leginkább Rolival hülyülni.-Leült és jött a következő ember aki nem más, mint Anna volt.Felállt és az eddig henyélő fiúk is felkapták a fejüket.Mintha azt mondanák:Bombázó a láthatáron!. Viszont gyorsan elvetettem az észrevételt, mert Anna elkezdte a bemutatkozást.
-Annának hívnak.Nemrég költöztünk ide, mert eredetileg Görögországban voltunk.Viszont Magyarországon nőttem fel.Szeretek filmet nézni, rajzolni, gördeszkázni, gitározni, selfie-ket csinálni és barátkozni.Vigyázni kell a közelemben, mert mindenin meglátom, ha hazudik.-fejezte be a mondandóját és leült.Laci bácsi rám bólintott én pedig felálltam.
-Sarah vagyok.Nem vagyok angol csak félig.Jól beszélek angolul, de magyarul is.Szeretek rajzolni, zenét hallgatni és olvasni, de csak a mai tini regényeket.Imádom a lovakat és a tengerimalacot.Szeretek a háttérben maradni és ennek érdekében kerülöm a feltűnést is.-mondtam majd gyorsan leültem és jöhetett a következő.
-A nevem Szabolcs.Egy vagyok a kulturált és intelligens emberek közül.-közölte majd leült.Hát szép kis bemutatkozás.
-A nevem Virág.Hippi vagyok, barátságos és kezdem unni a bemutatkozást.Megkérem az utánam következőket, hogy gyorsítsanak a tempón!
-A nevem Anita.Visszahúzódó személyiség vagyok és barátságos.
-A nevem Edina.Visszahúzódó és barátságos.
-Nevem is Dávid and lenni fenomenális!-mondta majd nevetni kezdtünk ő pedig leült.
-A nevem Zsolti és ez a barom itt mellettem a haverom.Szeretek fiús dolgokat csinálni és, olyan vagyok mint egy fiú.-mondta majd leült.
-A nevem Bendegúz.Szeretem olvasni és vizsgálni a természetről.
-A nevem Ricsi.Szeretek gördeszkázni, zenét hallgatni és a haverokkal lógni
-A nevem Dávid.Szeretek festeni és novellát írni.
-A nevem Kinga.Néhányan azt állítják, hogy bunkó vagyok, de szerintem inkább csak simán szókimondó.Szeretek versenyezni.Most kézilabdázok, de kezdem unni szóval nemsokára lecserélem.
-A nevem Márkó.Szeretek tanulni és az órákon odafigyelni.
-A nevem Márk.Szeretem a lányokat.Azt mondják, hogy egy igazi szoknyavadász vagyok.
-A nevem Sebastian.Szeretek sportolni, pontosabban focizni és edzésekre is járok.-miután az utolsó ember is bemutatkozott többen felsóhajtottak.
-Na, jó gyerekek tartunk egy kis levegőzést aztán folytatjuk.-mondta Laci bá' majd mindenki elindult kifelé.Annára néztem aki szintén rám nézett.
-Éhes vagy?-kérdeztem tőle, mert rám rájött az ehetnék.
-Igen.A közelben van egy büfé menjünk oda.
-Oké.-mondtam majd elindultunk kifele.A folyosón nem voltak sokan csak néhány diák járkált.Hirtelen valaki nekem jött, ezzel fellökve.
-Nézz már ma..........-szólalt meg Anna, de valamiért nem fejezte be a mondatot.Felnéztem és egyből leesett.Anna és az a fiú épp egymást bámulták és ebből mindenki rájönne, hogy beleszerettek egymásba.Majd Anna lehajtotta a fejét ezzel eltakarva az arcát.Biztos elpirult, mondjuk a fiú elég helyes volt.Gyorsan észbe kaptam, felálltam majd segítettem felállni a fiúnak.Mivel Anna még mindig néma volt.
-Hogy hívnak döntőgép?-kérdeztem majd elnevette magát.
-Eric.-mondta és közben egy csábos mosolyt vetett a hátam mögé.Hátra se kellett néznem már tudtam, hogy kinek mosolyog.