10. fejezet

Az előző részből:
- Beütötted a fejed és elájultál. - hirtelen elárasztottak a történések és a kirakós utolsó darabja is a helyére került. Óvatosan felültetett és egy pohár vizet emelt a számhoz. Miután megittam pilláim alól rá pillantottam anyára.
- Most álmodok? - habár egyértelmű volt, hogy igen, mivel máshogy nem nagyon lehetne itt, reménykedtem, hogy válasza egy "nem" lesz, így várakozva figyeltem, ahogy nagy levegőt véve pillant felém.
- Nem, kicsim. Én most, tényleg itt vagyok. - nézett rám, komolyan. A következő pillanatban pedig az "anyám" lépett be az ajtón két kávés pohárral a kezében, majd ... meglátott minket.

*Sarah*

- Mi a sz@r?! - döbbent le "anyám" az anyámat meglátva.
- Hello, Anne! - köszönt neki, érzelemmentes arccal én pedig még a felfogás szakaszában álltam.
- Te mit keresel itt? - rendezte arcvonásait egy gúnyos kérdés közepette.
- Jöttem, hogy bepótolhassam az leveszített időnket a lányommal. - válaszolta rám mosolyogva.
- Igen? Tudod mindig alapos munkát végzek és most sem tettem kivételt. Ha elviszed feljelentelek emberrablásért, mivel hivatalosan én vagyok az anyja! - emelte ki az "én" szócskát. Eközben én pedig kikerekedett szemekkel és sokkos állapotban meredtem az előttem lévőkre. Egyszerűen képtelen voltam észlelni a külvilág által kibocsátott hangokat és egyebeket, mint amikor lebukunk a víz alá és tompán hallunk mindent a sípolás mellett. Úgy éreztem mintha egyszerre zúdulna rám minden. A fájdalom amiatt, hogy az aki végigkísérte eddigi életemet most úgy beszél rólam, mint valami irritáló és felesleges tényezőről. Egyrészt. Másrészt azért, mert eddig ezt az egész "más az anyám" dolgot egyáltalán nem akartam komolyan venni. Csak egy kialakított másik világot hozott létre, ami most egyenesen a "valóság" címkével ellátott világomba csöppent. Létrehozva egy hatalmas káoszt. Észre sem vettem, hogy az anyám számára, csak egy ügy velejárója vagyok. Megpróbáltam újból a veszekedésre figyelni azonban valaki megelőzött. Hirtelen kiabálni kezdtek egymással, aminek következtében kellően felélénkültem. Legszívesebben rájuk üvöltöttem volna, hogy "Elég legyen!", de kirohanásom valószínűleg nem sokat ért volna. Hisz nem számít a véleményem. A következő pillanatban anyám - akit nemrég ismertem meg - elkezdte cuccaimat egy táskába pakolni, csörgő telefonját felvéve válaszolt az illetőnek egy gyors "Jöhetsz-el", majd rám emelte tekintetét.
- Indulunk! - mondta én pedig lelkileg fel is készítettem magamat az elkövetkezendőkre.
- Hova? - kérdeztem rá, miközben segítségével felültem, majd talpra is álltam.
- Haza. - mosolygott rám.
- Azt hiszed, hogy csak úgy elviheted? - nézett gúnyolódva anyámra.
- Nem hiszem, tudom. Nyilvános helyen vagyunk, Anne! Valamint a terved befuccsolt, mivel Sarah nem fog ellenkezni. Már felkészítettem. - vágott vissza anyám minden félelem nélkül, mire a volt anyám a táskájához kapott és előrántva egy fegyvert rám szegezte.
- Nem megy sehova! - mormolta egy elmebajos mosollyal együttvéve.
- Ha meg mersz mozdulni elbúcsúzhatsz tőle, örökre! - közölte, majd tekintetét rám vezette.
- Csalódtam benned, kislányom! - ejtette ki undorral a szavait nekem intézve.
- Akkor, azt már meg se említsük, hogy én mekkorát csalódtam benned! - válaszoltam csalódottan teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy egy pisztolyt szegeztek rám. Hangos kacaj hagyta el a száját, ami egy ördögi mosolyban végződött.
- Szokj hozzá. Most pedig gyere, mert különben ... - kezdett bele, azonban nem tudta befejezni mondandóját, mert az ajtó nagyot csattanva csapódott neki fejének, aminek következtében a falnak csapódott. Én pedig nem tudtam elhinni, hogy jól láttam-e. Ehhez embertelen mennyiségű erő kellett, amit a falon keletkezett mélyedés is bizonyít. Az ajtón pedig belépett egy izmos férfi és rögtön a felpattanó és harcra kész Anne-re vetette magát. Ezután anya is megindult engem húzva. A csöveket és egyéb mérőeszközöket lehuzigálta bőrömről, aminek következtében sípolás váltotta fel az egyébként sem normális ütemű pittyegést és a nővérek kiáltozásai is behallatszódtak lentről. Talán pár percünk lehet a szökésre, amit a pasi is tudott, mert minden erejét bevetve ütött egy óriásit volt anyám arcára. Miután ájultan elterült a padlón a férfi felkapott és futni kezdett ki az épületből, majd egy kocsiba beszállva elhajtottunk. Az biztos, hogy soha többet nem jövök ide vissza! Szóval viszlát, Buda!

Wattpados sztorijaim, illetve az új rész

Helló, skacok!

Itt egy kis friss infó felőlem, hogy ne csak a sötétben tapogatózzatok.

Az eltűnésem oka a kedv, illetve ihlet hiány. 
Wattpadon fut két történem, az egyik folyamatosan frissül a másik meg majd egyszer valamikor biztos fog. (Profilom)
Ezek lennének:

• Ignorance (Tudatlanság) - amelyik többet frissül
• Erth, Fire and water (Föld, tűz és víz) - ami csak néhanapján

Ezenkívül a következő rész már folyamatban van és szeretnék még ma felrakni egy részt bármilyen hosszúságú is lesz.

Viszlát, Bogyók!