3. fejezet

Hellosztok!Habár tegnap elkezdtem mint ígértem nem lettem vele készen, de ma megírtam amibe borzasztóan belefájdult az eleve fájó kezem...szóval végig írtam csak is miattatok.

Jó olvasást!És, ha lehetne kommenteket is kérnék amit csak egy embertől kaptam, de tudjátok én már csak egy ilyen telhetetlen személyiség vagyok! :)
 

"Hátra se kellett néznem már tudtam, hogy kinek mosolyog."

Hátranéztem Annára aki fülig érő mosollyal nézett felfelé így gondoltam ismerkedjenek csak meg.Odaálltam Anna mellé magammal húzva Ericet is.
-Na, Eric.Ő itt Néma Anna.Anna ő itt Döntőgép Eric és most magatokra is hagylak én meg elindultam kifelé, várlak..-mondtam majd egy mosolyt vetettem az arcomra és elindultam kifelé csak, hogy az isten engem úgy meg áldott, hogy már megint nekem jött valaki.Hát, igen ez lehetetlen....
-Az istenit!Itt mindenki döntőgépeset játszik vagy mi?!-kérdeztem magamtól hisztérikusan, amikor meghallottam, hogy valaki nevetni kezd.Ránéztem a gyilkos pillantásommal majd mikor, teljes arccal felé bámultam már csak egy mosoly maradt belőle.Jézusom, hogy lehet valaki ennyire pofátlanul jó képű?!Gyorsan cselekedtem, hogy megtörjem ezt a idegesítő csendet ami közöttünk volt.
-Bo..-nem bírtam folytatni mivel velem egyszerre ős is elkezdett beszélni úgy hogy csak hangosan felnevettünk.
-Mond csak. mondta azzal a felháborítóan helyes mosolyával, mire én nem is tétováztam mondtam a magamét.
-Bocsi, hogy itt szidlak csak alig indultam el az első esésem óta, amit szintén egy fiú okozott.Szóval egyből megint eldöntenek már bocs, de ez felháborító...-mondtam mire nevetni kezdett.
-Bocsánat hercegnőm csak nem figyeltem-közölte mosolyogva.Észrevettem, hogy még mindig a földön ülünk.
-Amúgy szerintem fel kéne állni és nem a földön ücsörögni.-szóltam rá mire láttam, hogy neki is leesett a dolog.
-Várj még, ha lenne időd rám hercegnőm...
-Sarah..-beszéltem bele a mondandójába, mert kezdtem unni a hercegnőzését azt elnézve, hogy még csak kétszer nevezett így.Biccentett egyet majd elismerően nézett rám én pedig kérdőn rá.
-Ilyen se volt még.Szóval szánhatnál rám néhány percet Sarah.Hmm szép név.-ízlelgette meg a nevemet, amit egyébként én is szeretek...Na, jó ez egy kicsit nagyon egoistán hangzott...Viszont meg kéne szólalnom, mert az előbb épp néhány percet kért tőlem...
-Hát attól függ, hogy Anna mennyire van elfoglalva Erickel... De mivel még mindig nem láttam, ezért szerintem indulhatunk is!-mondta mosolyogva majd előre tessékelt és elindultunk kifelé.Amikor kiértünk megláttam egy fa árnyékában lévő padot és rámutatva jeleztem, hogy menjünk oda.Majd leülve egyből rám nézett.
-Ugyanarra az Ericre gondolunk.Mondjuk ez hülye kérdés mivel csak ő az egyetlen Eric a suliban...-gondolkozott magában én pedig szépen türelmesen vártam, mert tudom milyen rossz, ha ilyenkor beleszólnak.
-Már megismerkedtetek?-kérdezte érdeklődően rám nézve.
-Aham.Ő volt a döntőgép1 te pedig a 2.-mondta mire kuncogtunk egy kicsit.
-Szerinted milyen fiú ő?-kérdeztem, de észre is vettem a féltékenység halvány árnyalatát a szemében.
-Mármint csak azért kérdezem, mert úgy láttam, hogy Annának megtetszett és nem nagyon vagyok vele képben és úgy látom te ismered már...-tettem hozzá félve a válaszától.
 -Ohh... Oké. Eric jó fej srác és a tanárok is kedvelik.Viszont leginkább a felsőbb évesekkel szeret lógni, de nem  zavarja ha valaki 1 percre elszeretné csenni közülük...-mondta most már tiszta szemekkel amitől megnyugodtam.Egyrészt azért, mert nem gondolja, hogy nekem tetszene az a gyerek másrészt pedig, mert így nyugodt szívvel tudhatom együtt Annát azzal a fiúval.
-Amúgy téged, hogy hívnak hercegem?-kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon mire elnevette magát majd azzal a csábos mosolyával rám nézett.
 -Dávid a nevem és 10. osztályos vagyok szóval szabad a pálya szépségem!-mondta rám kacsintva.Istenem, hogy milyen édes egy teremtéssel áldtál meg engem azt fel sem foghatod!Mindjárt elpirulok, de nem szeretem, ha nyomulnak!Én aztán nem adom be a derekam ennyitől!Igen, ez az Sarah kemény csaj vagy!
-Ne nyomulj, mert nem szeretem sőt utálom!Szóval, ha beakarsz jönni nálam akkor azért jól meg kell dolgoznod, mert én aztán nem adom magam ennyiért!-közöltem vele a tutit közel hajolva hozzá.
-Kaphatnék egy kis felkészítő bátorítást.Mondjuk egy puszit, ha kérhetném, hölgyem?-mondta nekem rejtelmesen amitől kellemes borzongás futott végig rajtam.
-Biztos vagy te ebben?Ha igen akkor nehezíteni fogod a dolgokat, mert ezzel nem jutsz előrébb csak még jobban égeted magadat, husikám!-mondtam neki kacagva.
-Sarah!Végre, hogy megtaláltalak!Ki ez a hapsi?Ne mond, hogy ő is feldöntött?-kérdezte nevetve és közben a válaszomra várva.Hát...nem tétovázott a kérdéseivel az biztos.
 -Szia Anna.Képzeld, de,Amúgy az úrfi szerintem maga is betud mutatkozni..-mondtam mosolyogva.
-Hát, persze.Dávid és gondolom te vagy Anna.Mi a kedven c  színe Sarahnak?-mutatkozott be Annának az utolsó mondatot pedig már csak oda súgta neki.
-Szia, Dávid.Nem tudom, mert még csak ma ismerkedtem meg vele, de valószínűleg a fekete és a kék.-súgta ő is vissza neki játékosan mire meglepetten néztem rá.Honnan tudta, hogy az a két szín a kedvencem?!Hát, ilyen nincs!Miután Anna észrevette a csodálkozó tekintetem elkezdett nevetni, Dávid pedig felém fordult.
-Tényleg az a kedvenc színed?-kérdezte én pedig csak bólintottam egyet a meglepettségtől.Oké, Anna te sem vagy semmi.
-Oké, Dávid megtennéd, hogy magamra hagysz Sarahval, mert fontos megbeszélni valónk van!-mondta fülig érő mosollyal az arcán aztán integeti kezdett.Hirtelen felém fordult én pedig még gyors intettem egyet Dávidnak majd minden figyelmemet barátnőmnek szenteltem aki belém karolva elindult befelé.
-Te jó szagú szent isten!Az a srác, olyan helyes, mint még amilyet soha sem láttam!-mondta egy szuszra ki az egészet.Tudtam, hogy Ericre gondol, mert ki másról beszélne így.Bólintottam egyet, hogy folytathatja a mondandóját és el is kezdte.
-Sokat beszélgettünk hála neked, mert adtál egy alaptémát aztán pedig elvoltunk.Elmondta, hogy mik érdeklik és azt is megkérdezte, hogy én miket kedvelek.Képzeld megmutatta, hogyan énekel és isteni hangja van, CSAK-emelte ki a szót- én meg elszóltam véletlen magamat és azt mondtam véletlen, hogy idézem:Szívesen hallgatnám esténként ahogy énekelsz... és erre ő: Én pedig szívesen énekelnék neked esténként.... mondta mire én totál elvörösödtem és elcsesztem az egészet, mert azt mondtam neki, hogy: most inkább megyek, mert Sarah már biztos vár... és ebből tuti azt gondolja, hogy betoji vagyok-mondta szomorúan, ami miatt késztetést éreztem arra, hogy felvidítsam.
-Vagy azt, hogy nem vagy olyan mint a többi szőke hajú lány, akik képesek lettek volna már rányomulni..-mondta mire kicsi sóhaj hagyta el a száját és egy mosolyt préselt a szájára, amitől nekem is jobb kedvem lett, mert az akcióm sikeresnek mondható.
-Na, de most siessünk vissza a terembe, mert az összes időnket a fiúkra töltöttük.Az biztos, hogy ha a jövőben megkérdezik akkor lefogom tagadni.Persze vannak kivételek.-mondtam majd sürgősre vettük a lépteinket és bementünk a terembe.Amikor beértünk már bent voltak néhányan, de nem mindenki.Laci bácsi az asztalok felé mutatott, hogy kifejezze nekünk azt, hogy leülhetnénk, ahelyett, hogy ott ácsorgunk.Mármint ezt olvastam ki a szeméből... Gyorsan a helyemre mentem és leülve elővettem a jegyzetelésre szánt füzetem és elkezdtem megrajzolni az órarend alapját, hogy már csak bele kelljen firkantanom az órákat.
-Mit csinálsz?-kérdezte Anna érdeklődve én pedig az Órarend  feliratomra mutattam.Bólintott egyet, majd visszafordult a füzetéhez és ő is firkálgatni kezdett.Csak nem az órarendet, hanem egy gyönyörű lányt aki épp a padon ülve olvas egy fűzfa árnyékában.Az igazat megvallva nagyon ügyesen és tudatosan használta a tollat a rajz készítése közben én meg csak ámulva néztem őt ahogy szépen lassan elkészül a rajz.Mikor kész lett megdicsértem a rajzát meg Laci bá' elkezdte diktálni a tudnivalókat úgy hogy gyorsan írni kezdtem az információkat.
A nap további része azzal telt, hogy írtam, írtam, írtam és mindjárt eszembe jut, hogy még mit csináltam.Ja, meg van.ÍRTAM.Szóval amikor a tanár úr végre elengedett elindultunk kifelé a teremből.
-Sarah, lennél a legjobb barátnőm?-kérdezte csillogó szemekkel Anna.Rá néztem majd egy széles mosoly kíséretében válaszoltam.
-Anna, miért ne lennék az?Hisz nálad jobb barátnőm nem is lehetne.-mondtam mire hirtelen megölelt.Fura volt, de még is kellemes érzés.Végre úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.Felháborítóan jó érzés volt azok után amik tegnap történtek.Tényleg!Ma még nem is gondoltam a volt "barátaimra", amit nagyon nem is bánok, ki is bánná?Miután viszonoztam az ölelését eszembe jutott, hogy már haza kéne indulnom, mert már egy ideje csak itt ölelkezünk.
-Anna, szerintem most már elengedhetsz.-közöltem mosolyogva mire vihorászva elengedett.
-Bocsika csak tudod nem nagyon volt még barátnőm.Csak 1-2, de azok is csak alkalmak ad tán, hogy kihasználhassanak.-döbbenten néztem rá.bele se tudok gondolni, hogy, milyen barátok nélkül élni a minden napjaid.
-Sajnálom.Annyit viszont megígérhetek, hogy mindig ott leszek melletted és sohasem hagylak magadra.Ígérem!-mondtam neki majd megint megöleltem csak most szorosabban.Elengedtem majd egy kicsit fájdalmas képpel nézett rám nekem meg leesett, hogy azért mert elég erősen megszorongattam.
-Uhh.... bocsi, bocsi, bocsi, jajj,, hogyan lehetek ilyen balfék?!-néztem mire ő mosolyogva elkezdett nevetni.Én pedig tágra nyílt szemekkel néztem ahogy az egyik pillanatról a másikra nevetni kezd.
-Bevetted!Hahahaha..-tárta fel nevetőgörcse titkát én meg csak nevetni tudtam ezen....Átvert....
-Lá-á-átta-ad vo-olna-a a-az a-arco-odat- nyögte ki egy kicsit nehézkesen én meg csak intettem neki egy köszönéssel társítva majd távoztam.Útközben bekapcsoltam egy zenét és úgy mentem hazafelé.Mondjuk csak az az egy lehetőség van szóval mindegy.......Gondolkoztam, hogy hogyan lehet az, hogy az álombeli anyám megjósolta, hogy Annával összebarátkozok?Hogyan értette azt, hogy "nem mindenki az akinek mutatja magát"?Vajon jó vagy rossz értelemben gondolta egyáltalán?Viszont attól még, hogy ez teljesült higgyek a többiben is?Mivel a kérdések száma csak növekedett jobbnak láttam inkább csak simán a zenére koncentrálni.Mikor végre sikerült haza érnem, beléptem a házba és meglepődtem, hogy nem volt otthon senki.Felmentem a szobámba nem törődve az információval és felléptem facebookra.

Anna Szemere ismerősnek jelölt.             Megerősítés.         Felkérés törlése. 

Gyorsan visszajelöltem majd rá is írtam, mert elérhető volt.

Sarah Turner: Szia! :)
Anna Szemere:Szia, mizu?:)
Sarah Turner:Semmi kül. csak kockulok:/ Te?
Anna Szemere:Ercikel beszélgetek :3
Anna Szemere:Olyaaan cuukiii!!!
Sarah Turner:Akkor magatokra is hagylak! :D
Sarah Turner:Szia! :*
Anna Szemere: Szió!

Kiléptem majd összecsuktam a laptopom.Elmentem lefürödni, de amikor léptem be a kádba ajtó csapódást hallottam.Nem foglalkoztam vele, mert Anya sokat idegeskedik csak azt akkor szokta amikor már otthon van.Most pedig már akkor amikor még haza sem ért.Gyorsan lefürödtem majd megnéztem, hogy mit csinál Anya.Mikor megláttam ahogy az ágyon fekve olvasgat.Meg nyugodtam és felmentem aludni.Éppen lefeküdtem, de már el is aludtam.

*Álom*

Újra a tengerparton voltam csak most nem volt mellettem Anya2.Ám épp, hogy észrevettem meghallottam a tengerpart egy távolabbi részéről hangokat.Oda fordultam majd megláttam Anyát ahogy a vízben sétálgat.

-Hellóka.-köszöntem oda majd hirtelen rám nézett és elindult felém.
-Szia.Kezdhetjük?-nézett rám egy sunyi mosollyal az arcán.Kérdőn néztem rá.
-Mit is?-kíváncsi voltam, hogy mit akar elkezdeni, de türelmesen vártam.
 -Gyere!Megmutatom.-nyújtotta felém a kezét én pedig megfogtam és hagytam, hogy magával húzzon.Belehúzott a vízbe majd a fülemhez hajolt.
 -Képzeld el, hogy te irányítod a vizet.Csak a gondolatoddal mozgasd.Higgy benne, koncentrálj és sikerülni fog!-hallgattam rá.Úgy csináltam ahogy mondta majd csillogó szemekkel figyeltem ahogy egy vízcsepp közeledik felém majd a tenyerem felett megáll.Hatalmas vigyorral nézek rá.
-Elismerésem!Elsőre ilyen jól?Látszik, hogy az enyém vagy.-mondta mosolyogva.
-Most gondolj az érzéseidre és meglátod, hogy ez a vízcsepp tükrözni fogja.-vázolta fel a következő feladatot, majd összegezve az érzelmi állapotomat csak a zavarodottságra tudtam gondolni, de a szívem mélyén boldogságot és szerelmet éreztem ami kihatott a vizecskére is.Mikor rá néztem egy szívet ölelgető emberkét ábrázolt a vízcsepp.
-Tudod Sarah mondanom kell valamit, de ahhoz le kellene, hogy üljünk.-mondta majd leültünk a partra.Neki dőltem a vállának majd vártam, hogy mit fog mondani.
-Sarah, ha fel kelsz nem fog elmúlni az erőd szóval mostantól vigyáznod kell vele, mert már nincs erőm blokkolni.Arra figyelj, hogy keveset legyél a víz közelében, hogy ne okozzon gondot.Viszont azt is elmondom, hogy ha nem hiszel benne és koncentrálsz a vízre amikor kipróbálod biztos nem fog sikerülni, ha pedig akkor sem sikerül az azért van, mert találtam valakit aki segít az erőd vissza fogásában, de mielőtt elmész mond el melyik városban laksz és hol, mert meg kell keresnem téged minél hamarabb, mert veszély leselkedik rád.Viszont Anna majd melletted lesz, mert megkértem.Szóval város?utca?szám?-nézett rám kérdőn én pedig nem tátováztam.
-Budapest, Harmat u./14- es szám kék ház...-diktáltam le majd éreztem ahogy szépen lassan felébredek.
-Szia, Anya!
-Szia, kicsim!-köszöntünk el egymástól majd felébredtem   
   
Hát ennyi lenne ez a fejezet amire nagyon büszke vagyok!Életem első leghosszabb bejegyzése amit valaha is írtam!Szóval remélem ezzel kárpótóltam az elmaradásomat!