5. fejezet

Amikor felébredtem kinyomtam az ébresztőt és egy ropogós nyújtózkodás után elindultam készülődni. Az nem lehet, hogy ez nem csak egy álom, de még is olyan valóságos. Persze ezt nem arra értem, hogy egy hókusz-pókusz, boszi lennék akit üldöznek. Nem, nem erre értem, hanem az álombeli anyámra. Meg ráadásul nem is szoktam egymás után többször ugyanarról álmodni, ami igazából lehetetlen is! Meg, hogy akikkel együtt élek, azok valójában nem is a szüleim? Badarság! Persze igaz, hogy sok érv van mellette. De, ha igaz is lenne a mostani szüleim, miért nem mondták el? Meg akartak védeni? Viszont egyenlőre nem szólok erről senkinek és elvetem a témát. Megmaradnak szép esti álmokként. Mikor feleszméltem már készen álltam és a táskámat felkapva rohantam le a lépcsőn. Elraktam az uzsit és felvettem fekete tornacipőmet és kilépve az ajtón elindultam a suli felé. Az út felénél Anna is megérkezett, úgyhogy együtt folytattuk az utat miközben beszégettünk a suliról. Mielőtt azt gondolnátok, hogy akkora egy stréberek vagyunk, hogy a tanulásról beszélünk, közlöm veletek, hogy az épületről beszélgettünk. Amikor odaértünk leültünk a padra amit még valamelyik nap neveztem ki a magaménak. Meg persze az Annáé is. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk egy csapat lány vonult ki a bejárati ajtón és körülnézve megállapodtak a fiúk társaságán és elindultak feléjük. Egyből eszembe jutott, hogy lehet nálam is úgy fog menni, mint a legtöbb tiniregényben, hogy beleszeretsz egy srácba aki a menő közé tartozik és ráhajt pont arra a fiúra egy olyan lány aki a teljes ellentéted. Az én esetemben egy csapat divatbabáról van szó. Viszont amikor megláttam kihez mennek oda egy nagy sóhajt engedtem ki. Anna is ugyanígy tett mivel nála is ugyan ez a helyzet. A csapat barbibaba a fiúkhoz mentek oda, de nem Eric-hez és Dávidhoz, szóval egy mosollyal az arcunkon néztük tovább a helyzetet, ám a következő pillanatban  ráfagyott a mosoly az arcomra, mivel észrevettem, hogy egy lány a csapat közül nem olyan feltünően, de Eric-et nézi, sőt már szinte bámulja csillogó szemeivel. Hirtelen Annára pillantottam aki még mindig mosolyogva nézte a csoportot. Odanéztem Eric-re aki szintén ide nézett egy folytában. Mellém. Viszont ekkor észrevettem azt is, hogy az a lány aki bámulta az előbb Eric-et az most gyilkos pillantásokat vet Annára. Azta mindenit, ebből aztán lesz háború. Drága Annám, belecsöppentél egy szép kis szerelmi háromszögbe! Jobb lesz odafigyelnem rá. Szólni nem akarok neki, mert akkor nem élhetné a felhőtlen tiniszerelmet. Max majd szólok Eric-nek és kész. Szépek vagyunk egy átlagos reggel alatt ennyi mindennel kell szembesülnöm. Az órámra néztem, ami szerint iudeje lennne már indulnunk.
-Anna megyünk?-kérdeztem, mire ő értetlen fejjel nézett rám.
-Hova?-kérdezte még mindig értetlenkedve.
-Mondjuk órára?-Kérdeztem mosolyogva, mire széles vigyorra húzta száját.
- Sarah, csak úgy emlékeztetlek, hogy nincs első óránk keddenként...- közölte nekem pedig leesett és egy nagyot csaptam a homlokomra, olyan "ja, tényleg" fejet vágva.
-Ezt még hallani is rossz volt, mármint ahogy csattant a fejeden a kezed.-húzta el a száját Anna.
-Nem fájt.-vontam vállat.
-Mit fogunk csinálni addig?-kérdeztem barátnőmtől.
-Mondjuk haverkodjunk össze a fiúkkal?-kérdezte tőlem. Nem is rossz ötlet.
-Okés.- felraktam a fejemre a fehér fejhallgatómat majd elindítotrtam az egyik lejátszási listát a telómon. Hátradőlve dúdoltam a zenéket amikor valaki megkopogtatta a vállam. Az a valaki nem más volt, mint... Anna (Író: Szerintem senki sem gondolta volna, hogy Anna lesz! ^_^ Mármint, hogy másra gondoltatok.). Oldalra néztem mire ő óvatosan oldalra biccentett a fejével. Elfordítottam a fejem és egy csapat cicababa közeledő társaságával találtam szemben magam. Élükön ultra babával aki gyilkos pillantásokat lövellt Anna felé. Bárátnőmre néztem aki halálsápadt fejjel nézett rám.A múlt csúfos fintora.
-Nyugi, van Anna, itt vagyok! Oké?-néztem rá biztatóan, majd bólintott egyet és a színe is kezdett vissza jönni.
-Hello, csajszikáim!- köszönt ránk, mire én elröhögtem magam. Most komoly? "Csajszikáim"? Tényleg ezt mondta?
-Most meg mi olyan vicces?-kérdezte nyávogva, mire még jobban elkezdtem nevetni. Oké, Sarah elég lesz, ha ennyire leégeted őket. Nagy levegőt vettem, de elkövettem azt a hibát, hpogy felnéztem és megláttam a dühtől és értetélenségtől eltorzult arcát a csajnak, szóval megint elkezdtem nevetni, viszont most már őszintén röhögtem, mert az előbb csak erőltetett volt, de ez... ez már igazi volt. Ekkor Meghallottam ahogy a fiúk is elkezdenek röhögni, gondolom rajtam, mert miért ne? A semmiből hirtelen elkezdek nevetni aztán abbahagyom és felnézek, de akkor megint rámtör és egy énem azt súgja, hogy hagyjam abba, mert mindjárt leesek a padról is.
-Mit álltok még mindig itt?-néztem fel rájuk amikor végre abbahagytam és vissza bírtam tartani, de a nevetőráncok elárultak.
-Számíts arra, hogy meg lesznek keserítve a mindennapjaid!- mondta szikrázó szemekkel, mire egyszerűen kinevettem.
-Ezt még megbánod!-sziszegte az orra alatt.
-Pápá!-intettem, ők pedig elviharoztak. Anna elképedve rám nézett.
-Te ilyenkor normális vagy? -kérdezte még mindig engem nézve.
-Mert van amikor igen?- néztem rá mosolyogva.
-Ki fognak nyírni! Neked annyi!- mondta már rémült arccal. Átváltottam komolyra, amitől összezavarrodott egy picit.
-Tudod amikor megláttam, hogy gyilkos pillantásokkal néznek rád, úgy voltam, hogy magamra haragítom őket mint, hogy téged szekáljanak agyon.-vontam vállat.- Tudod nekem voltak jó általános éveim, neked nem. Akkor inkább legyenek nekem rossz gimis éveim, hogy neked a gimi legalább jól teljen, meg amúgy is szerinted engem megviselne, ha ezek itt szórakoznának velem? Nem. Téged? Igen, szóval ennyi.- fejeztem be a magyarázatomat, mire Anna  jó szorosan megölelt.
-Köszi!-mondta elérzékenyülve én pedig legyinttettem egyet.
Amúgy, hogy álltok Eric-kel?-kérdezte, mire hatalmas vigyor jelent meg az arcán és csillogó szemekkel kezdett mesélni. A diákok eközben pedig elkezdett beözönleni a termekbe, csak a mi osztályunk maradt kint.
-Szerinted tetszek neki?- kérdezte Anna, mire elnevettem magam.
-Őszintén? Biztos vagyok benne. Látszik akkor amikor rád néz ugyanúgy csillog a szeme, mint neked.-mondtam mire Anna arcára egy nagy, levakarhatatlan vigyor került.
-Odamegyünk a fiúkhoz? Amúgy is beszélnem kéne Eric-kel....-kérdeztem.
-Oké, de miről kell neked beszélned vele?-nézett rám kérdőn.
-Semmi fontos...-vontam vállat. Majd megindultunk a fiúk felé
-Sziasztok!- köszöntünk Annnával, majd a fiúk is.
-Hé, Sarah! Mi miatt röhögtél annyira?-kérdezte Dávid, mire csak legyintettem.
-Majd elmesélem, de most beszélnem kéne Eric-kel!
-Mi? Miért velem? - nézett rám kérdőn Eric, de én csak arébbtoltam a fiúktól.
-Szóval?-kérdezte.
-Arról lenne szó, hogy tudsz egy a titkos hódolodról, aki a divatbabák között van?
-Nem. Viszont nem is nagyon érdekel.
-Nem is ez lenne a lényeg igazából, ha nem az, hogy tudnál e nekem segíeni abban, hogy Annára kéne figyelni, mert amikor eljöttek tőletek eléggé gyilkos pillantással ilették Annát így kénytelenvoltam magamra haragítani őket, hogy elterelődjön róla a figyelem. Viszont ezzel még nem biztos, hogy békén hagyják őt. Szóval?
-Figyelni fogok.
-Tudtam!-vigyorogtam rá.
-Honnan?
-Hát tudod tisztán látszik rajtad, hogy belé vagy zúgva.
-Tényleg?
-Szóval belé vagy zúgva!Háhá!
-Igen, de ne mond el neki, mert nem akarom elveszíteni.- nézett rám szomorúan.
-Te hülye vagy? Igen. Viszont én nem mondhatom el Anna titkait szóval nem kötöm az orrodra csak sejtelmesen. Szerintem hívd el randizni,  de ne most röktön, hanem először ismerkedjetek kicsit össze, mert az úgy jobb. Viszont most már inkább mennyünk vissza, mert aztán még gyanúsak leszünk és nem akarom, hogy Anna meg tudja, hogy van neked egy titkos hódolód....
-Oké-mondta majd vissza indultunk. Eek után már nem történt semmi nagyon említésre méltó, csak beszélgettünk.
A nap további része is unalmasan telt, megismertünk néhány új tanárt. Angolon megint agyon dicsértek és azt hiszem, hogy kedvenc lettem. Tesin futottunk végig. Ének órán szintén dicsértek, mert jó hangom van. Info órán szabadon választott volt. Matekon a tanár olvastatott a könyvből. Kémián pedig Vázlatot írtunk és a táblánál feladatokat csináltunk.
Suli után a fiúk elhívtak minket a gördeszka pályára, úgyhogy ma lesz egy jó kis programunk. Viszont a fiúk még nem tudják, hogy mi mivel fogunk menni. MEGLEPIII!!! Amúgy én BMX-el megyek Anna meg nemtudom, mert nem mondta el. Mikor hazaértem Gyorsan lecuccoltam a szobámba majd átöltöztem. Végül pedig gyors leszaladtam majd felültem a biciklire és elindultam Annához.
Amikor megláttam Annát a gördeszkával a kezében elmosolyodtam.
-Szia, gyerünk gyorsan!
-Oké!-mondta majd megindultunk a gördeszkapályához.