1. fejezet

Sziasztok, nemrég kezdtem el ezt a blogot és arra jutottam, hogy mivel aludni nem tudok a betegségem miatt, ezért elkezdem az első fejezetet.Az viszont, hogy mikor lesz kész azt nem tudom.Na, de nem is pletykálnék tovább.

Jó olvasást!

Éppen az ágyon ülve laptopozok, hát mondjuk úgy hogy unaloműzésképpen, mert még van fél órám a találkozóig.Nemrég beszéltünk meg a találkát a játszótéren, mert ugye nekünk mindig is az volt a törzs helyünk.Viszont nemcsak legjobb barátnőm (Erika, Era), hanem egy pasim is van (Viktor), de ő vele mostanában nem is találkoztam, mert azt mondta, hogy nyaralni mentek a szüleivel.Az órára néztem és csodálkozva vettem észre, hogy készülődnöm kell.Gyorsan felpattantam és készülődni kezdtem.Amikor elkészültem gyorsan felöltöztem, majd elindultam a játszóra, mai kb. 3-4 utcára volt a házunktól, szóval gyorsan odaértem még sétálva is, de amit láttam az nem volt valami jó érzés.A "barátnőm" épp lesmárolta a pasimat.Gondoltam hagy várjon rám az a cafka, mert én hazamegyek, már bocsánat a kifejezésért.Abban biztos vagyok, hogy akit a legjobb barátnőmnek gondoltam az valójában a hátam mögött a (volt) pasimmal együtt volt.Egy olyan nap ami a 100-ról a -100-ra ugrott le.Valójában szerintem itt mindenki egyből azt kérdezné, hogy elsírtam e magamat.Nem.Nem sírtam el magam, ha elsírnám magam csak eleget tennék a céljuknak.Viszont legbelül sírtam.Sírtam belül, mert elveszítettem a fiút akit szerettem, akiben bíztam, és azt a lányt akinek elmondtam mindent, akivel a legjobb pillanataimat éltem meg.Amikor hazaértem nem volt otthon senki, úgyhogy ittam egy pohár vizet és aztán felmentem a szobámba.Lefürödtem és majd átöltöztem.Mivel még most sem tudtam a gondolataimból kiverni azt a pillanatot leültem az asztalhoz és rajzolni kezdtem.A dühömet, csalódást és a fájdalmat papírra vetettem és az igazat bevallva jobb is lett.Hirtelen ásítanom kellett az álmosságtól ezért elpakoltam és lefeküdtem.

*Álom*

Egy tengerparton vagyok.Mellettem anya ül.Csak előre néz és nem mozdul.
-Anya!-mosolygok rá majd hirtelen megváltozik.A haja és a szeme is kék, mint nekem majd mosolyogva rám néz.
 -Mond.Ne félj!Én vagyok az anyukád.Akikkel élsz azok nem a szüleid.Még kiskorodban raboltak el tőlünk, de most már itt vagyok!Megtaláltalak!Ez a valóság!Ha most nem hiszed el egy idő múltán úgy is elfogod hinni, mert már nem vagyok messze.-mondta mosolyogva majd átölelt.Én pedig csak bambán néztem és próbáltam felfogni a dolgokat.
-Nem!Ez lehetetlen!-mondtam nyugtalanul.
-Ez csak egy rossz álom!
-Nem, kicsim.Bár az lenne.Majd holnap találkozunk még álmodban, mert ez még csak egy része annak amit tudnod kell.Addig is vigyázz!Nem mindenki az akinek hiszed.Persze Anna kedves lány!-mondta mosolyogva majd értetlenül néztem rá.Miket mond?Egyáltalán ki ő?És miért mondja azt, hogy ő az anyám?Ezernyi kérdés kavargott a fejemben és egyre csak nőtt a számuk.
-Mit kéne még tudnom?És ki az az Anna?-Mondtam mire felnevetett.
-Mint, ha magamat hallottam volna!Anna  egy lány akit majd csak holnap fogsz megismerni, de mindegy.Kérek egy utolsó ölelést és aztán vége az álmodnak, mert szólni fog az ébresztőd!-közölte majd megölelt és furcsamód késztetést éreztem, hogy visszaöleljem.
-Jaj, édesem!Milyen szép lettél..-mondta nekem, mire egy könnycsepp gördült le az arcán.

*Reggel*

Amikor felkeltem úgy éreztem, hogy mostantól már nem tudok úgy nézni a "szüleimre" mint eddig.Lehet, hogy nem igaz az ami történt az álmomban, de ha tényleg megismerek egy Annát a sulimban akkor már biztos leszek az egészben.Viszont ez nem lesz könnyű.Úgy várni azt a napot amikor eljön az igazi anyám, hogy közben azokkal élek együtt akik elraboltak az igazi anyámtól.Álljunk csak meg!Miről is beszélek én most?Hát ez csak egy álom volt ami biztos nem fog holnap megismétlődni!Biztos vagyok abban, hogy ma nem fogok megismerni egy Annát aki kedves is lesz velem, mert ez csak egy álom, egy ÁLOM!

Ránéztem az órára és elkerekedett szemekkel vettem észre hogy van 15 percem elkészülni és beérni a suliba.Gyorsan elkészültem, mivel az idegesség miatt sikerült 10 perc alatt készen lennem úgyhogy, leszaladtam felhúztam a fekete bakancsom (igen még nyáron is bakancs a nyerő) és szaladtam is kifele.Az egész utat futva tettem meg.Amikor elértem a sulit ránéztem az órámra és megállapítottam, hogy elég gyors voltam, mert 4 percbe telt ideérnem.Viszont a diákok már özönlöttek is befelé, ezért megindultamén is.Amikor bementem egyből az osztályfőnökömet kerestem.Nem volt nehéz mivel az egész hely közepén állt néhány tanulóval együtt.Megindultam feléjük, hogy minél hamarabb kerüljek informált emberek közé.
-Jó napot!-köszöntem a már ismert osztályfőnökömnek.Hirtelen mindenki rám nézett.
-Szia, Sarah.Gyere!Már csak rád vártunk.-mondta majd elképedve néztem rá.Ez most komoly?Megjegyezte a nevemet?Okééé....Gyorsan mosolyogni kezdtem megint majd közelebb mentem.
-Szia.Anna vagyok.-nyújtotta felém a kezét egy szőke hajó lány, majd elfogattam.Elkerekedett szemekkel néztem rá.Nem, ez nem lehet igaz!Akkor mégiscsak igaz az az álom..
-Szia.Én Sarah, de gondolom tudod.-mondtam kicsit bele kuncogva..
-Igen, tudom.Amúgy neked miért angol a neved, ha magyar vagy?-kérdezte mire felcsillant a szemem.Igen!Végre valaki nem azt kérdezi, hogy angol vagyok e!
-Apa angol, anya pedig szereti az angol neveket.Elméletileg.-motyogtam az orrom alatt az utolsó szót.
-Miért csak elméletileg?-kérdezte én meg szívesen beleavattam volna a dologba, ha a tanár úr nem szól, hogy most már induljunk el.Hát akkor kezdődjön az unalmas évnyitó.....