A jelenet, amit ígértem

Épp a tanárra vártunk, amikor látomásom volt. Egy régi tárgy volt benne  ami magához vonzotta a vérfarkasokat és akkor éppen egy alfát. A teremben volt egy fiú akinél ez a tárgy volt és megölte őt az alfa. Körbenéztem a teremben és a fiút kerestem, majd meg is láttam egy pad tetején ülve. Éppen a szimbólumokat nézték a barátaival, mire én kikaptam a kezébő, majd elfordulva az ablakhoz siettem és kinyitotam. Gyorsan kimásztam és az erdő felé futottam, hogy az alfát ne lássák meg  mikor utolér. Épp hogy beértem az erdőbe , amikor lábdobogásokat hallottam a bal oldalamról. Megálltam, majd  kíváncsian figyeltem minden kis neszre. Majd a hátam mögött levél sercegést hallottam és mire megfordultam egy igencsak jóképű pasival találtam szembe magamat. Kávébarna tekintetévelidegesen mért végig, gondolom a tárgyat keresve. Izmos mellkasa pedig ccsak úgy vonzotta zöld íriszeimet.

-Ki vagy te? Hogy került hozzád a medál?-kérdezte idegesen, mire egy félmosolyt villantottam neki.

-Tudod furcsállom, hogy nem az alfa jött, mert biztos vagyok benne, hogy őt láttam a látomásomban.-szólaltam meg incseledve a nem létező türelmével játszva.

-Ki vagy te?-ismételte meg előbbi kérdését, mire elgondolkodtam.

-Az eredetemet én sem ismerem. , szóval mondjuk úgy, hogy sok faj keveréke. Még mielőtt tervelnétek ellenem valamit csak úgy szólok, hogy halhatatlan vagyok. Úgy konkrétan semmi sem tud megölni. Amúgy a nevem, Sarah. Téged, hogy hívnak szépfiú?-kérdeztem érdeklődve, mire egy zavart tekintettel találtam szemben magam. Megrázta fejét s szép fürtjei össze-vissza szálltak erre a mozdulatára, nekem pedig...khmm... fura gondolatok férkőztek a fejembe. Én is megráztam a fejem, majd újra  rá emeltem a tekintetem.

-Zayn. Zayn vagyok és vérfarkas. Miért van nálad a medál?-tette fel újból kérdését már halkabban.

-A látomásomban volt ey fiú akinél volt ez a medál, és akit megölt egy alfa így hát elvettem tőle a medált és befutottam az erdőbe, mert úgy gondolom, hogy az alfa a medált akarta. Te pedig követtél.-magyaráztam, majd értetlenül tekintett rám.

-Én nem követellek. Itt vagyok beosztva a terület védésre.-elkerekedtek a szemeim és leesett, hogy ezt most nagyon elrontottam. Elkezdtem rohanni a termünk felé. Azt hiszem az alfának nem csak a medál kellett, hanem a fiú is.

Elkéstem

Az iskolát körbevették a rendőr autók és a sheriff kocsija is a helyszínen volt. Körülöttük pedig a diákok figyeltek minden apró mozzanatra, hogy megtudhassanak bármit is a történtekről. Hirtelen egy hullaszállító kocsi kanyarodott be a suli elé és ezzel egy időben az épületből is kilépett két férfi akik egy zsákot vittek. A fiút. Voltak akik felsikítottak, elsápadtak vagy a kezüket a szájuk elé rakva  figyelték ahogy berakják a kocsiba és elviszik a hullazsákot. Ekkor az egyik rendőrautó mellett észre vettem két szülőt akik egymást ölelték, miközben a nő zokogott. Biztos a fiú szülei voltak. Miattam sírnak, mert nem voltam képes felfogni, hogy egy hülye medál miatt nem fognak megölni egy fiút, hogy annak oka is volt. Viszont az ok akkor mi volt? Gyilkos volt? Ellenség?  Odamentem a feltételezett szülőkhöz, hogy informálódjak egy kicsit az elmúlt napjairól.

-Elnézést. Jól gondolom, hogy önök a fiú szülei?-kérdeztem tőlük, mire a nő letörölte könnyeit és bólintott.

-Őszinte részvétem! Nem akarom felzaklatni önöket, de lenne egy kérdésem az elmúlt hetek eseményeivel kapcsolatban.-rájuk néztem és a két bólintás után folytattam monológomat- Szóval arra lennék kíváncsi, hogy nem változott e meg a fiuk viselkedése egyik napról a másikra? Vagy valami egyéb fura dolog történt e vele, velük?

-Három hónapja, hogy péntek esténként eltűnik és másnap reggel szakadt ruhával, véresen vagy piros festékesen jön haza - áhh... szóval vérfarkas - azt gondoltuk, hogy biztos egy barátjával festeget, de egy idő után már rájöttünk arra is, hogy attól még nem lenne szakadt a ruhája. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle! Mármint, ha egyáltalán van köze ehhez a dolognak. Viszont te ki vagy?-kérdezte a választ követően.

-Egy órára jártunk. Köszönöm a segítséget!-mondtam majd elrohantam az erdő felé. Mikor az erdőhöz értem megtorpantam, mivel úgy éreztem mintha valaki követne. Nem láttam senkit így tovább sétáltam az erdőbe.

Kicsi sztori, mit a matek szült

Na az úgy van, hogy matek órán unatkoztam és firkantottam egy kicsi sztori-jelenetet. Az lenne a kérdésem, hogy szeretnétek-e, ha kiraknám ide erre a blogra? Elég egy igen és már fent is van amint megláttam! Vagy valami.... Rakjak ki szavazást? Rakok, miért is ne? Akkor várom a jelzéseket!
                                                                            Pápá!

~Írónőtök

7. fejezet

Miután sikeresen magamra öltöttem a kiválasztott szetett megindultam a szokásos túrára a fűrdőbe. Miután teljesen elkészültem felkaptam a táskámat, felhúztam a cipőm Majd kirohantam az ajtón. Gyorsan bezártam az ajtóm és futni kezdtem a sulihoz. Persze, olyan okos voltam, hogy csak futás közben jöttem rá, hogy hiába sietek. Mivel csak 5 perccel aludtam tovább és már bőven behoztam a lemaradást. Megálltam és a térdeimre támaszkodva pihentem meg majd lazára vettem a tempót és úgy sétáltam tovább a sulihoz, ami már elég közel volt. Azért a biztonság kedvéért megnéztem a telefonom óráját is. Miután teljesen megbizonyosodtam arról, hogy nem fogok elkésni énekelgetve folytattam az utat.

I live my day as it if  was the last....

A hangulatom egész jó volt így néha még táncra is fakadtam egyes részeknél. Nem mindenki megy suliba ilyen fitten és boldogan az biztos! Erről jut eszembe, meg kéne nézni, hogy van e a közelben valamilyen táncoktató.
-SARAH!!! SARAH!!! -hallottam meg az ordibálást mögülem, úgy hogy megpördültem és szembe találtam magam barátnőmmel. Futva közelített meg majd szorosan megöleltük egymást.
- Hello, Anna! - mondtam neki nevetve, mire nagy szemeit rám emelte és vadul mosolyogva mentünk tovább.
-Nem fogod elhinni, hogy mi történt tegnap!-mondta vadul gesztikulálva és sütött róla a boldogság. Hát igen, egyformák vagyunk. Tagadhatatlan, nem mintha le akarnánk tagadni.
-Na mi volt? Mesélj!- mondtam neki miközben összekulcsoltam kezemet a hátam mögött.
-Ugye tegnap Eric kísért haza a deszkapályáról.-bólintottam-Na és utána, figyelj, beszarsz, nem tudom, hogy csináltam, de megkérdeztem, hogy van e kedve bejönni hozzánk, mert a szüleim csak késő este jönnek haza és csak unatkoznék. Erre ő meg azt mondta, hogy miért is ne. Aztán bementünk és megnéztünk egy filmet ami alatt nem tudom esküszöm, hogy nem tudom hogyan, de ráborult a fejem a vállára és észre sem vettem eskü. Aztán pedig átkarolta a vállamat és így néztük végig a filmet. A legdurvább az, hogy aztán meg megint megkérdeztem tőle, hogy marad e még, nem nem tudom, hogy csináltam. Szerintem nem voltam magamnál. Na de mindegy aztán velem maradt és beszélgettünk mindenről és valahogy bealudtam. Reggel pedig amikor felkeltem a mellkasán feküdtem és ő pedig engem átkarolva szuszogott. Oké lehet, hogy nem voltam normális, de lőttem egy szelfiet magunkről és kiraktam háttrének.-hadarta majd zsebéből előkapta a telefonját és valóban ott voltak. Persze Anna a hatás kedvéért azért még úgy tettetett, mint aki épp alszik. Én pedig szájtátva néztem rá és a képre.
- Hát, igen. Na és aztán kb. fél óráig bámultam, ahogy alszik, majd megsajnáltam és felébresztettem, hogy hazatudjon menni készülődni. És most aztán tényleg meghalsz, mert nem bírtam magammal és adtam neki egy puszit, az arcára. Majd csak azután keltettem fel. Haljak meg, de amikor megpusziltam mosolygott és olyan volt, mint aki éber szóval kicsit félek, de semmi baj Anna túléled. Aztán reggelinél találkoztam anyámmal aki közölte velem, hogy nézzem meg a Gmail fiókom. Előkaptam a telefonom és a fiókomon anyámtól jött rengeteg kép amin én és Eric voltunk mindenféle pozícióban lefotózva az egyik felem ujjongott a másik pedig sokkot kapott ahogy elképzelte az anyját amint össze-vissza fotózgatja alvás közben a kiszemeltjével. -mondta, mire olyan hangosan kezdtem el nevetni, hogy a pár lépésre lévő fiúk is észrevettek majd amikor 5 perc múlva se hagytam abba Anna is elkezdett nevetni így a fiúk most már szinte bámultak ránk az egyik pedig idejött és a telefonjával lőni akart egy képet, mire reflexből lendítettem a lábamat és kibuktattam, szerencsétlen pedig seggre esett és a többi fiú is elkezdett nevetni viszont mi barátosnémmal, már levegőért kapkodtunk és a könnyeinket törölgettük  másodpercenkért.

2 perc múlva

Lassan elkezdtem be és kifújni a levegőt és Anna is követte a példámat, mert már a torkom és a hasam is eléggé fájt. Mondjuk úgy, hogy habár csak a csengő hangjára hagytuk abba és kezdtünk rohanni az óránkra az is segített amit én alkalmaztam, de a csengő az mindig hatásosabb. Mikor odaértünk a teremhez úgy rontottunk b, mint valami ijedt tehéncsorda. Ezt a folyosó végéről a tanár is végignézte és szerintem mindenki rájött, hogy mennyire nézett ránk rosszallóan. Viszont az óra kezdődött és a tananyag nem váratott magára. A tanárnő szerint. Így elkezdtük a Föci órát, ami ezen az órán ezek szerint az olaszokat foglalta össze.
 A mai órarendünk pedig így nézett ki:

1. Földrajz
2. Info
3. Magyar
4. Magyar
5. Német/Angol
6. Német/Angol
7. Tesi 

Az első hat óránk unalmasan telt. A szünetekben épp hogy csak elmentünk WC-re vagy váltottunk pár szót már mehettünk is a következő órára. Viszont most éppen egy tesink lesz így Annával épp az öltöző felé tartottunk, amikor megláttuk, ahogy az a cicababa épp Ericket próbálja befűzni, persze a fiú ezt folyamatosan hárította. Hirtelen Anna olyan erősen karolt belém, hogy felszisszentem.

-Anna nyugi már! Nem látod, hogy nem érdekli őt a csaj? Erick nem hülye, tudja, hogy miért próbálkozik a csajt és ráadásul jó fiú. Azok után ami tegnap történt szerinted képes lenne más lányokra nézni? Ő is pontosan tudja, hogy nálad jobbat nem talál. Szóval kapd össze magad és mosolyogj szépen. Azt a nem is mondom ki mit meg majd én elintézem, oké?-néztem rá megerősítésért és úgy tűnt használt a lélekbeszédem, mert Anna kihúzta magát és a szokásos ellenállhatatlan mosolyát villantotta ki. Imádom. 

-Igazad van! Mehetünk!-vigyorgott rám aranyosan és nagy levegőt vett. Így hát elindultam a fiúk felé vadul mosolyogva.

- Hello! - köszöntem nekik.

- Sziasztok - köszönt Anna is.

- Sziasztok lányok - intettek felénk, majd Erick felénk fordult 

- Nektek is tesi lesz? - érdeklődött

- Aham, Erick nem koptatnád le azt a csajt, mert már kezd nagyon irritálni. - szóltam neki, mert ez volt az igazság.

-Segítenél, Sarah? Egyszerűen lekoptathatatlan ez a csaj. - nézett rám reménykedve, mire én egy ravasz mosollyal ránéztem a cicababára.

-Hé cica, kopj már le mert kezdesz nagyon kínos lenni!- mondtam kicsit hangosabban, hogy biztos meghallja. Rám nézett majd átkarolta azt hiszem Frank-et, ő viszont rögtön el is lökte magától egy grimasszal az arcán mire felnevettem.

-Tudod, ritkán szoktam bunkó lenni, de akkor nagyon. - néztem rá fenyegetve és közelebb mentem hozzá.

-Szóval kopj le Ericről és erről az egész bagázsról és elégedj meg a plázán belül lévő dolgokkal. Azok neked valóak. Tudod. A műcicik meg ilyesmik. - csak én érzem, hogy ez egy nagyon erőltetett szövegre sikerült? Kezdek elavulni ezen a téren. 

- Cöhh... - ciccegett majd hátat fordítva elindult az öltöző felé a kiscicákkal együtt. Megfordultam majd döbbent tekintetekkel találtam szemben magam. Vállat vontam, majd mosolyogva ránéztem Ericre.

-Csak mond, hogy lefog kopni és nem fogok egész este párnát püfölni. Nem baj, ha hazudsz, akkor legalább elaszok.- közöltem vele a furcsa igazságot, mire elképedt tekintettel méregetett.

-Nem fog. Komolyan. Legközelebb én fogom elintézni. Viszont menjünk öltözni inkább, mert lekéssük. - hadarta gyorsan, majd elsietett.

-Pá!-üvöltöttem utána, Annától pedig csak egy halk "szia" futott. Ránéztem és nem tudtam mi van. Biztos szerelmes. 

-Na, gyerünk mi is. - mondtam majd elindultunk az öltöző irányába.