Miután sikeresen magamra öltöttem a kiválasztott szetett megindultam a szokásos túrára a fűrdőbe. Miután teljesen elkészültem felkaptam a táskámat, felhúztam a cipőm Majd kirohantam az ajtón. Gyorsan bezártam az ajtóm és futni kezdtem a sulihoz. Persze, olyan okos voltam, hogy csak futás közben jöttem rá, hogy hiába sietek. Mivel csak 5 perccel aludtam tovább és már bőven behoztam a lemaradást. Megálltam és a térdeimre támaszkodva pihentem meg majd lazára vettem a tempót és úgy sétáltam tovább a sulihoz, ami már elég közel volt. Azért a biztonság kedvéért megnéztem a telefonom óráját is. Miután teljesen megbizonyosodtam arról, hogy nem fogok elkésni énekelgetve folytattam az utat.
-SARAH!!! SARAH!!! -hallottam meg az ordibálást mögülem, úgy hogy megpördültem és szembe találtam magam barátnőmmel. Futva közelített meg majd szorosan megöleltük egymást.
- Hello, Anna! - mondtam neki nevetve, mire nagy szemeit rám emelte és vadul mosolyogva mentünk tovább.
-Nem fogod elhinni, hogy mi történt tegnap!-mondta vadul gesztikulálva és sütött róla a boldogság. Hát igen, egyformák vagyunk. Tagadhatatlan, nem mintha le akarnánk tagadni.
-Na mi volt? Mesélj!- mondtam neki miközben összekulcsoltam kezemet a hátam mögött.
-Ugye tegnap Eric kísért haza a deszkapályáról.-bólintottam-Na és utána, figyelj, beszarsz, nem tudom, hogy csináltam, de megkérdeztem, hogy van e kedve bejönni hozzánk, mert a szüleim csak késő este jönnek haza és csak unatkoznék. Erre ő meg azt mondta, hogy miért is ne. Aztán bementünk és megnéztünk egy filmet ami alatt nem tudom esküszöm, hogy nem tudom hogyan, de ráborult a fejem a vállára és észre sem vettem eskü. Aztán pedig átkarolta a vállamat és így néztük végig a filmet. A legdurvább az, hogy aztán meg megint megkérdeztem tőle, hogy marad e még, nem nem tudom, hogy csináltam. Szerintem nem voltam magamnál. Na de mindegy aztán velem maradt és beszélgettünk mindenről és valahogy bealudtam. Reggel pedig amikor felkeltem a mellkasán feküdtem és ő pedig engem átkarolva szuszogott. Oké lehet, hogy nem voltam normális, de lőttem egy szelfiet magunkről és kiraktam háttrének.-hadarta majd zsebéből előkapta a telefonját és valóban ott voltak. Persze Anna a hatás kedvéért azért még úgy tettetett, mint aki épp alszik. Én pedig szájtátva néztem rá és a képre.
- Hát, igen. Na és aztán kb. fél óráig bámultam, ahogy alszik, majd megsajnáltam és felébresztettem, hogy hazatudjon menni készülődni. És most aztán tényleg meghalsz, mert nem bírtam magammal és adtam neki egy puszit, az arcára. Majd csak azután keltettem fel. Haljak meg, de amikor megpusziltam mosolygott és olyan volt, mint aki éber szóval kicsit félek, de semmi baj Anna túléled. Aztán reggelinél találkoztam anyámmal aki közölte velem, hogy nézzem meg a Gmail fiókom. Előkaptam a telefonom és a fiókomon anyámtól jött rengeteg kép amin én és Eric voltunk mindenféle pozícióban lefotózva az egyik felem ujjongott a másik pedig sokkot kapott ahogy elképzelte az anyját amint össze-vissza fotózgatja alvás közben a kiszemeltjével. -mondta, mire olyan hangosan kezdtem el nevetni, hogy a pár lépésre lévő fiúk is észrevettek majd amikor 5 perc múlva se hagytam abba Anna is elkezdett nevetni így a fiúk most már szinte bámultak ránk az egyik pedig idejött és a telefonjával lőni akart egy képet, mire reflexből lendítettem a lábamat és kibuktattam, szerencsétlen pedig seggre esett és a többi fiú is elkezdett nevetni viszont mi barátosnémmal, már levegőért kapkodtunk és a könnyeinket törölgettük másodpercenkért.
A mai órarendünk pedig így nézett ki:
I live my day as it if was the last....A hangulatom egész jó volt így néha még táncra is fakadtam egyes részeknél. Nem mindenki megy suliba ilyen fitten és boldogan az biztos! Erről jut eszembe, meg kéne nézni, hogy van e a közelben valamilyen táncoktató.
-SARAH!!! SARAH!!! -hallottam meg az ordibálást mögülem, úgy hogy megpördültem és szembe találtam magam barátnőmmel. Futva közelített meg majd szorosan megöleltük egymást.
- Hello, Anna! - mondtam neki nevetve, mire nagy szemeit rám emelte és vadul mosolyogva mentünk tovább.
-Nem fogod elhinni, hogy mi történt tegnap!-mondta vadul gesztikulálva és sütött róla a boldogság. Hát igen, egyformák vagyunk. Tagadhatatlan, nem mintha le akarnánk tagadni.
-Na mi volt? Mesélj!- mondtam neki miközben összekulcsoltam kezemet a hátam mögött.
-Ugye tegnap Eric kísért haza a deszkapályáról.-bólintottam-Na és utána, figyelj, beszarsz, nem tudom, hogy csináltam, de megkérdeztem, hogy van e kedve bejönni hozzánk, mert a szüleim csak késő este jönnek haza és csak unatkoznék. Erre ő meg azt mondta, hogy miért is ne. Aztán bementünk és megnéztünk egy filmet ami alatt nem tudom esküszöm, hogy nem tudom hogyan, de ráborult a fejem a vállára és észre sem vettem eskü. Aztán pedig átkarolta a vállamat és így néztük végig a filmet. A legdurvább az, hogy aztán meg megint megkérdeztem tőle, hogy marad e még, nem nem tudom, hogy csináltam. Szerintem nem voltam magamnál. Na de mindegy aztán velem maradt és beszélgettünk mindenről és valahogy bealudtam. Reggel pedig amikor felkeltem a mellkasán feküdtem és ő pedig engem átkarolva szuszogott. Oké lehet, hogy nem voltam normális, de lőttem egy szelfiet magunkről és kiraktam háttrének.-hadarta majd zsebéből előkapta a telefonját és valóban ott voltak. Persze Anna a hatás kedvéért azért még úgy tettetett, mint aki épp alszik. Én pedig szájtátva néztem rá és a képre.
- Hát, igen. Na és aztán kb. fél óráig bámultam, ahogy alszik, majd megsajnáltam és felébresztettem, hogy hazatudjon menni készülődni. És most aztán tényleg meghalsz, mert nem bírtam magammal és adtam neki egy puszit, az arcára. Majd csak azután keltettem fel. Haljak meg, de amikor megpusziltam mosolygott és olyan volt, mint aki éber szóval kicsit félek, de semmi baj Anna túléled. Aztán reggelinél találkoztam anyámmal aki közölte velem, hogy nézzem meg a Gmail fiókom. Előkaptam a telefonom és a fiókomon anyámtól jött rengeteg kép amin én és Eric voltunk mindenféle pozícióban lefotózva az egyik felem ujjongott a másik pedig sokkot kapott ahogy elképzelte az anyját amint össze-vissza fotózgatja alvás közben a kiszemeltjével. -mondta, mire olyan hangosan kezdtem el nevetni, hogy a pár lépésre lévő fiúk is észrevettek majd amikor 5 perc múlva se hagytam abba Anna is elkezdett nevetni így a fiúk most már szinte bámultak ránk az egyik pedig idejött és a telefonjával lőni akart egy képet, mire reflexből lendítettem a lábamat és kibuktattam, szerencsétlen pedig seggre esett és a többi fiú is elkezdett nevetni viszont mi barátosnémmal, már levegőért kapkodtunk és a könnyeinket törölgettük másodpercenkért.
2 perc múlvaLassan elkezdtem be és kifújni a levegőt és Anna is követte a példámat, mert már a torkom és a hasam is eléggé fájt. Mondjuk úgy, hogy habár csak a csengő hangjára hagytuk abba és kezdtünk rohanni az óránkra az is segített amit én alkalmaztam, de a csengő az mindig hatásosabb. Mikor odaértünk a teremhez úgy rontottunk b, mint valami ijedt tehéncsorda. Ezt a folyosó végéről a tanár is végignézte és szerintem mindenki rájött, hogy mennyire nézett ránk rosszallóan. Viszont az óra kezdődött és a tananyag nem váratott magára. A tanárnő szerint. Így elkezdtük a Föci órát, ami ezen az órán ezek szerint az olaszokat foglalta össze.
A mai órarendünk pedig így nézett ki:
- Földrajz
- Info
- Magyar
- Magyar
- Német/Angol
- Német/Angol
- Tesi
-Anna nyugi már! Nem látod, hogy nem érdekli őt a csaj? Erick nem hülye, tudja, hogy miért próbálkozik a csajt és ráadásul jó fiú. Azok után ami tegnap történt szerinted képes lenne más lányokra nézni? Ő is pontosan tudja, hogy nálad jobbat nem talál. Szóval kapd össze magad és mosolyogj szépen. Azt a nem is mondom ki mit meg majd én elintézem, oké?-néztem rá megerősítésért és úgy tűnt használt a lélekbeszédem, mert Anna kihúzta magát és a szokásos ellenállhatatlan mosolyát villantotta ki. Imádom.
-Igazad van! Mehetünk!-vigyorgott rám aranyosan és nagy levegőt vett. Így hát elindultam a fiúk felé vadul mosolyogva.
- Hello! - köszöntem nekik.
- Sziasztok - köszönt Anna is.
- Sziasztok lányok - intettek felénk, majd Erick felénk fordult
- Nektek is tesi lesz? - érdeklődött
- Aham, Erick nem koptatnád le azt a csajt, mert már kezd nagyon irritálni. - szóltam neki, mert ez volt az igazság.
-Segítenél, Sarah? Egyszerűen lekoptathatatlan ez a csaj. - nézett rám reménykedve, mire én egy ravasz mosollyal ránéztem a cicababára.
-Hé cica, kopj már le mert kezdesz nagyon kínos lenni!- mondtam kicsit hangosabban, hogy biztos meghallja. Rám nézett majd átkarolta azt hiszem Frank-et, ő viszont rögtön el is lökte magától egy grimasszal az arcán mire felnevettem.
-Tudod, ritkán szoktam bunkó lenni, de akkor nagyon. - néztem rá fenyegetve és közelebb mentem hozzá.
-Szóval kopj le Ericről és erről az egész bagázsról és elégedj meg a plázán belül lévő dolgokkal. Azok neked valóak. Tudod. A műcicik meg ilyesmik. - csak én érzem, hogy ez egy nagyon erőltetett szövegre sikerült? Kezdek elavulni ezen a téren.
- Cöhh... - ciccegett majd hátat fordítva elindult az öltöző felé a kiscicákkal együtt. Megfordultam majd döbbent tekintetekkel találtam szemben magam. Vállat vontam, majd mosolyogva ránéztem Ericre.
-Csak mond, hogy lefog kopni és nem fogok egész este párnát püfölni. Nem baj, ha hazudsz, akkor legalább elaszok.- közöltem vele a furcsa igazságot, mire elképedt tekintettel méregetett.
-Nem fog. Komolyan. Legközelebb én fogom elintézni. Viszont menjünk öltözni inkább, mert lekéssük. - hadarta gyorsan, majd elsietett.
-Pá!-üvöltöttem utána, Annától pedig csak egy halk "szia" futott. Ránéztem és nem tudtam mi van. Biztos szerelmes.
-Na, gyerünk mi is. - mondtam majd elindultunk az öltöző irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése